Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Stutz; Ulrich: Die päpstliche Diplomatie unter Leo XIII. Ism. Tóth László 439

történeti irodalom. 443 forma kérdését pedig végleg a köztársaság javára döntötte el. így lett a kúria tulajdonképen a francia köztársaság és a baloldali pártok politikai hatalmának megszilárdítója. A divergens politikai tényezőknek ez a természetellenes kapcsolata azonban már magában rejtette a bekövetkezendő politikai kudarc csíráit, amelynek első jelei nemsokára, de mindenesetre már Ferratanak Rómába való visszatérése idején mutatkozni kezdtek. A kiiria figyelmét a nagyszabású politikai terv felépítésében és kivitelében elsősorban a problémáknak diplomáciai megoldása kötötte le. Jóformán figyelmen kívül hagyni látszott a két barátságos állam sajátos belpolitikai helyzetét, amely úgy Francia-, mint Oroszországban tulajdonképen már kezdettől fogva lehetetlenné tette, hogy bármelyikük is, még ha az erre irányuló szándék náluk őszinte is lett volna, hatásosabb lépést tegyen a római kérdésnek a pápaságra kedvező megoldása felé. Az orosz szövetség által politikai helyzetükben megerősödött francia baloldali köztársasági pártok, hogy politikai túlsúlyukat megőrizzék, először is a francia katholicizmus politikai befolyásának letörésére kellett, hogy törekedjenek, hiszen a jövőben csak innen érhette őket olyan politikai előretörés, amely hatalmukat veszélyeztethette. A francia köztársaság és a francia baloldal további külpolitikai célja pedig, az orosz szövetségen túl, elsősorban a latin testvérnemzetnek a hármas szövetségtől való lassú elszigetelésére irányult, amelynek elsősorban lelki előfeltételei egyformán megvoltak mind a két oldalon, s amely alig egy évtized múlva be is következett. A baloldali köztársasági Franciaországnak ez a szellemi és politikai elzárkózottsága a kúriával szemben, eldöntötte ebben a kérdésben Oroszország helyzetét is, amely egyházpolitikai helyzeténél fogva itt a római kérdés megoldásánál úgy is csak a második sorban állhatott volna. A schis.matikus orosz monarchiának semmikép sem állott érdekében a kuriális politika érvényesítése érdekében Franciaországra bárminő politikai nyomást is gyakorolni. Az líj kurzus, a XIII. Leó halála után bekövetkezett diplomáciai szakítással és az 1905-i francia szeparációs törvényekkel nyíltan is kudarcot vallott, amit Franciaország és Itália latin testvériségének kifejezetten vatikánellenes élű hangoztatása kísért. Az elvetett mag azonban mégsem veszett teljesen kárba. Itt is érvényesült a Vatikán külpolitikai sikereinek ee-vik egyszerű titka, türelmesen várni az idők jobbrafordultára. Valóban, a világháború kitörése itt is egészen új helyzetet teremtett. X. Pius utódának megválasztása már a világháború által teremtett politikai helyzet eshetőségeinek mérlegelésével történt. A választás a trónra XIII. Leo egykori alállamtitkárát és Ranipolla munkatársát emelte, aki maga