Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Stutz; Ulrich: Die päpstliche Diplomatie unter Leo XIII. Ism. Tóth László 439

444 történeti irodalom. 444 mellé első tanácsadóul az utolsó másfélévtizedben egészen félretolt Ferrata bíbornokot vette. A halál azonban hamarosan megfosztotta XV. Benedeket kitűnő munkatársától, -iki kétségkívül levonta az utolsó másfél évtized eseményeinek politikai tanulságát, amelyek még békés időkben is határozottan a kúria semlegessége mellett szóltak, a nemzetek harca között pedig ez a semlegesség egyenesen parancsoló szükség volt. Nem is a XIII. Leoéhoz hasonló politikai akció, hanem Franciaországnak a világháború után beállott kül- és belpolitikai állapota tette számára egyenesen szükségessé, hogy a Vatikánnal ismét felvegye a diplomáciai kapcsolatokat. Ennek dacára sem volt könnyű a francia politikai közvéleményt a kúriával való kibékülés gondolatára ismét fogékonnyá tenni. A kibékülés politikai előkészítésének egyik jelentős mozzanata volt a kúria részéről Ferrata bíbornok emlékiratainak közzététele. A világháború után ugyanis Ferrata emlékiratai rendkívüli aktualitást nyertek. Hiszen ezek az emlékiratok lépten-nyomon figyelmeztetik a francia közvéleményt azokra a politikai szolgálatokra, amelyeket > XIII. Leó a. francia köztársaságnak tett, francia szempontból is nagy jelentősége van annak tehát, hogy a Vatikán és Franciaország között legalább a diplomáciai jóviszony helyreálljon. Ez volt a Ferra La-emlékiratok közzétételének tulajdonképeni célja és magyarázata. Feltűnő, hogy ez az emlékirat, amelynek fontosságáról a politikai történelem szempontjából is fölösleges bővebben szólni, a tudományos irodalomban, különösen Németországban milyen kevés visszhangra talált. Még azok se vettek róla tudomást, akik behatóbban foglalkoztak a Vatikán szerepé- ι vei a francia-orosz szövetség létrehozása körül.1 Ulrich Stutzé, aki történeti és egyházpolitikai felfogásában Franz | Xaver Kraushoz áll igen sok tekintetben közel, tehát az érdem, hogy Ferrata emlékiratai felé irányította a figyelmet. 1 De Stutz munkája nem az emlékiratok anyagának egyszerű ismertetése, hanem mindenütt kiegészíti vagy kritikai megjegyzésekkel kíséri a Ferrata által elmondottakat. Különös gondot fordít az emlékiratok anyagának egyházjogi szem ι pontból való értékelésére. Itt sem elégszik meg azzal, amit Ferrata mond, hanem mindenütt kibővíti, vagy szükség szerint helyreigazítja állításait. Annál becsesebb Stutznak ez a fáradságos, tudományos előmunkálatokat nélkülöző munkája, mert az emlékiratok igen részletesen szólnak olyan kérdésekről, mint nunciatura-jog, főpapi kinevezések, egyházi vagyon, 1 Igen érdekes vita folyt erről a német irodalomban Hugó Preller és Hans Rothfels között, akik azonban Ferrata adatait szintén figyelmen kívül hagyták. V. ö. Archiv für Politik und Geschichte 1924 novemberi, 1925 februári és júliusi füzeteit.