Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Horváth; Eugene: Le prince Metternich et Lord Palmerstone. Les débuts de la rivalité anglo-russe dans l’Europe Centrale. Ism. Niklay Péter 437

történeti irodalom. 437 amely írójuk fegyelmezetlenségéről és bibliográfiái ismere teinek fogyatékosságáról tanúskodik. A kötet kiállítása csinos, méltó az ünnepelt egyéniségéhez, sőt sajtóhibával is ritkábban találkozunk, mint azt a dél-olasz nyomdatermékekkel megszoktuk. Miskolczy István. Horváth Eugène: Le prince Metternich et Lord Palmerston. Les débuts de la rivalité anglo-russe dans l'Europe Centrale. Bp.: Revue de Hongrie 1926. 60 p. Horváth Jenőnek ez a francia nyelven írt füzete tartalmazza azt a levelezést, amely főrészeiben Metternich hercegkancellár és az osztrák kormányzat londoni követe, Dietrichstein gróf között folyt le azokban az Európa sorsára nézve döntő napokban, amelyek egybeesnek az 1848-as forradalmi kitörésekkel, vagy megelőzik azokat (1848 február 2(5—március 13). A szerző a bécsi levéltár anyagából leközölt diplomáciai levelezéssel elsősorban azt a célt igyekezett szolgálni, hogy megvilágítsa azt az ellentétet, amely a középeurópai politikát illetően Anglia és Oroszország között fennállott és amelynek kezdetei éppen erre a korszakra vezethetők vissza, amikor Metternichnek az az egyensúlyozó politikája bukóban volt, amellyel a Szent Szövetség korában oly mesterien hárította el az angol parlamentáris-liberális, irányzat és az orosz autokrácia ellentétében rejlő háborús veszélyt. Ma tisztán látni, hogy 1848 elején az európai diplomácia már számolt a Metternich-rendszer bukásával és előre látta, hogy csak két hatalom marad fenn: Anglia és Oroszország. A források mutatják, hogy Oroszország már februárban lépéseket tett, hogy védelme alá vegye Metternich örökségét nyíltan kijelentvén, hogy Ausztria ügyét sajátjának tekinti. És míg a. britt kormány is bizonyos fokig, de inkább csak plátói értelemben védelmébe vette Ausztriát, Oroszország katonai inter vencióra határozta el magát és 1840—50 között Középeurópát saját tervei szerint alakította át. Palmerston emiatt ellenezte I. Miklós imperiálista terveit és előidézte a krimi háborút, hogy véget vessen az orosz hegemóniának. Ebből megértjük azt is, hogy Anglia miért pártfogolta az olasz és, német egység megalakulását (1856—76-ig), miért nézte jó szemmel Bismarck védelmi rendszerét (1871—90-ig) és miért fordult a porosz-német hatalom ellen, amikor a „vaskancellár" 1890 után a világhatalmat akarta erre a rendszerre felépíteni. Ami közelebbről az 1848-i eseményeket illeti, a, közölt diplomáciai levelezés mély betekintést enged azokba az ellentétekbe, amelyeket a folyamatban levő átalakulások, különösen pedig a francia és az olasz események idéztek elő az európai udvarok autokrata-konzervatív csoportja: Ausztria, Orosz- és Poroszország között egyrészről és Anglia között másrészről. Metternich, aki a zavaros európai helyzet kiindulópontját a liberalizmus csődjében és a radikalizmus győzelmében látja,