Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Horváth; Eugene: Le prince Metternich et Lord Palmerstone. Les débuts de la rivalité anglo-russe dans l’Europe Centrale. Ism. Niklay Péter 437

438 történeti irodalom. 438 azzal a tervvel foglalkozik, hogy Bécs,ben a konzervatív hatalmak egy entente-központját teremtse meg a trónok és intézmények megmentésére, ugyanezen hatalmak londoni követei pedig egyezményt kötöttek egymással arra nézve, hogy az angol kormányt a francia kormány elismerésének kérdésében befolyásolják, melyre nézve az 1815 november S—3U-i párizsi szövetségi szerződés határozmányait állapították meg alapelvül. Az orosz követ a francia helyzetet a háborúval tartja megoldhatónak és támadó jellegű politikájába Angliát is be akarja vonni a belga határerdők kérdésével kapcsolatban; Metternich már engedékenyebb a köztársaság elismerése tárgyában, inert, bárha szigorúan tartja magát a fennálló szerződésekhez, a be nem avatkozást elfogadja mindaddig, míg a kormányformaváltozás az ország belügye marad. Anglia ezzel szemben változatlanul azon az állásponton van, hogy bármely kormányforniát elismer, mely a békét biztosítja; az 1815. évi szerződésekre nézve pedig az a felfogása, hogy ezek határozmányait az események meghaladták. Palmerston március, 5-én deklarálja, bogy Anglia hivatása, hogy mindenütt az igazság bajnoka legyen, hogy Angliának nincsenek örökös szövetségesei vagy ellenségei és végül, hogy a britt minisztérium politikájának egyetlen mozgatója az ország és a nemzet érdeke. A francia kérdésben végig kitart a szigorú be nem avatkozás, és megfigyelés elve mellett. Az olasz kérdés dolgában Metternich február 27-én tisztáztatni kívánja az angol kormány politikáját, amely az Ausztria politikája iránti bizalmatlanságon alapszik. Kijelenti ezzel szemben, hogy a császár nem engedi át országát az anarchikus pártoknak. Az olasz kérdés s.úlyos voltának teljes tudatában helyesebbnek tartja szembetámadni az angol kormányt, mely rokonszenvezni látszik az olasz forradalmi eseményekkel és pártokkal, minthogy változtasson saját politikáján. Nem hajlandó követni Palmerston tanácsát, mely szerint helyesebb megadni a népeknek a képviseleti rendszert, mely biztosítja a trónok és népek fennállását, mint erre forradalom által kényszeríttetni magát. Sőt, március 4-én egyenesen kérdést intéztet a „szárd királyt pártfogoló" első államtitkárhoz, Angliának egy esetleges szárd támadás esetén való magatartása tárgyában. Ditrichstein március 13-i jelentése szerint közölte Palmerstonnal a február 27-i iratot és őszintén feltárta Ausztria és Anglia viszonyának megromlását Palmerston osztrákellenes, politikája folytán. Palmerston válasza szerint azonban bármely árnyalatú angol kormány érdeke Ausztria századok óta jelentős helyzetének fenntartása, de szükségesnek tartja, hogy Ausztria szakítson eddigi merev konzervativizmusával, mely okvetlenül robbanáshoz vezet és bizonyítja, hogy Ausztria volt az, mely a legutóbbi eseményeknél mindig szembe helyezkedett Angliával. Sőt ő annyira ment, hogy egy esetleges francia