Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Dessau; Hermann: Geschichte der römischen Kaiserzeit. Ism. Szűcs–Szomor Lajos 430

történeti irodalom. 431 az utóbbira meg a pannóniai s germániai légiók lázadásának egyetlen (!) lélektani megjegyzést sem tartalmazó konstatálásait. Különösen jellemző ez utóbbi példánk: ugyanazon tényeket mondja el Dessau is, mint Tacitus; mivel azonban Dessau racionalisztikus szűrő-kategóriáiban nem akadhatott fenn az események főmótora, t. i, az irracionális tömeglélek, ezért elvégre nem kisebb dolog hiányzik a német elbeszélésből, mint a rómaiéban lüktető élet. Rendkívül tanulságos azonban szerzőnk reálpolitikus gondolatjártatására következő röviden elintézhető eset. Caligula halála után a konzulok a szenátust, nem a Curia Juliá-ba, hanem a Capitoliumra hívták össze. Ennek magyarázatául Suetonius (Caligula 60) kereken kijelenti, hogy a császár halála után kitörő szabadságérzés félt a Julia névtől (t. i. Julius Caesar s utódai miatt; különben a Caesarok templomait is el akarták ugyanekkor pusztítani). Mármost aki a forradalmak pszichológiájában járatos, tudni fogja itt, hogy felizgult közhangulatban éppen nevek s egyáltalán ideális léttartalmú jelszók minden reális (pl. gazdasági, fegyverhatalmi) tényezőnél elevenebb motívumok lehetnek1 — pláne a „nomen-omen" lelkületű rómaiaknál. Dessau száraz latolgatása azonban e zamatos lelki erőket ignorálja s a Curia mellőzését kizárólag á Capitolium védettebb fekvésével okolja meg. (V. ö. Suetonius: Claudius 10. — Tacitus művéből nem maradt ránk az idevágó részlet.) De normális egyének ábrázolásában is kiütközik a mer<ev észszerűség képére és hasonlatosságára történt uniformizáló elszabottság. Vegyük pl. Senecának mélyebb megértésre kényes jellemét: különös magatartásait a megdühödött Néróval szemben Dessau nem pl. gyávaságból stb., hanem a sztoicizmus teoretikus elveiből vezeti le, páratlanul finomra kidolgozott lelkiismeretvilágát pedig — talán egyszerűbb elintézés kedvéért, vagy talán érzék híján — nem is engedi szóhoz. Igenis: Dessau történetszemlélete kissé egyoldalúan racionális. 2. Dessau munkája alapos tudós munkája. Alaposságon természetesen nem mélységet, hanem a részletkutatások eredményeinek türelmes felszívását értem. Bizonyára e címen fogja legkevésbbé érni gáncs. Elvileg ellensége ugyan a hivatkozások s vitatkozások ballasztjának, mégis majd minden oldalon találhatunk oly modern (pl. Norden irodalmi cikke 1925-ből) vagy félreeső (pl. spanyol pénztörténet) tárgyú apróságot, amelyből igen lelkiismeretes utánjárása 1924. 52 1. — V. ö. Zeitsehl·, f. Völkerpsvchologie und Soz. 111. (1927) 232—4. 1. 1 L. pl. Le Bon-nak immáron nálunk is elterjedt tömeglélektani tanulmányait, de még inkább: La Révolution Française et la psychologie des révolutions. Paris, 1915.