Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Dessau; Hermann: Geschichte der römischen Kaiserzeit. Ism. Szűcs–Szomor Lajos 430

432 történeti irodalom. 432 kiviláglik. Kiszögellőn erős oldala a felirattan és jogügy s e szakmákban nemcsak mások tudásának hatalmas bele­dolgozásával, hanem számos újszerű részletmegállapítással is dicsekedhetik (meg is teszi szerényen, 1. az első két kötet­nek közös előszavát). Pl. találomra felütve—53.1. 2. jegyz.— Mommsçnnel szemben leszögezi, hogy Augustus alatt termi­nusként értett felségsértésről nem lehetett szó. Dessau alapossága valóban széleskörű. 3. Dessau józan kritikus. — a) Megnyugtató az a határo­zottság, amellyel ellenőrizhető ókori adatok és újabb hipote­tikus : kiegészítések . között különbséget, tesz; az utóbbiakat azután gyakrabban utasítja vissza, mint elfogadja, ragyog­janak bár szellemességükkel (pl. E. Schwartz-é Tiberius ránkhagyományozott alakjának eredetéről), vagy védje őket nagy mestere nevének tekintélye, akivel szinte fitog-tatón sűrűn szembeszáll. Egyáltalán Dessau józansága a kiagyalt­ságokkal előlünk már-már eltakart század történetének nagy purifikátora. — b) A modern szubjektivitásoktól így meg­koppasztott anyagra azonban Dessau maga is ráaggat privát feltevéseket s persze gyakorta kénytelen az adathézagokon áthidalásokat szerkeszteni. Ε nemű tevékenysége nem kiváló: se nem mély, se nem éles, de legalább nem félrevezető. Külön­ben hol formájuk, hol pedig logikai erőtlenségük némileg naivul hat; 1. pl. szónoki kérdéseit, a valósággal ellentétes eshetőségeknek elképzeltetéseit és ex silentio vont következ­tetéseit (hirtelenében visszalapozva pl. 250. 1., 227. 1.1. j., lí). 1. 1. j. stb., stb.). — c) Az ókori forrásokkal szemben — elsősor­ban Tacitusszal szemben — Dessau álláspontja tiszteletre­méltón konzervatív. S ezzel kimondtuk a perdöntő szót, mert hiszen a jelen kötetnek sarkpontja minden egyéb tekinteten túl a szerzőnek Tacitus-értékelése. Épületes végigböngészni azt a hosszú sor pontot, amelyeken Dessau főforrását jeles specialisták ellenében (Courbant], Eabia, E. Schwartz, Ο. Hirschfeld, A. Rosenberg, Th. Mommsen stb.) esetleg az epheeusi templom köveivel, vagy egy pici kis bilbilisi pénz­zel (399. 1.), vagy végső esetben a józan ész nevében megvédel­mezi (8. 1. 1. j.). A józan „parasztész" határán azonban még Tacitus hitele is megszakad. íme rá két közismert tárgyú eset. Dessau Tacitusszal ellentétben nem fogadja el lehető­ségnek, hogy a nagy tűzvész Nérótól vagy környezetétől szár­mazott volna, • mivelhogy higgadtan megfontolva az^esemény tényleges lefolyását, nem képes rá kellő észszerű motívumot találni, amely miatt Nero azt éppen így akarhatta volna. Viszont: Germanicust Tiberius Tacitus szerint irigységből hívta vissza a germániai hadszíntérről. Dessau e magyará­zatot csak elfogult híresztelésnek engedélyezi, mert hiszen ő enélkül is éppen, elégséges egyéb. t. i. reálpolitikai motívumot tud felfedezni Tiberius ezen elhatározása számára — már t. i. így 2000 éves távlatból áttekintve a birodalom akkori

Next

/
Thumbnails
Contents