Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Saile Tivadar Antal: Kőrösy József hatása a statisztika fejlődésére. Ism. Morvay Győző 420

422 történeti irodalom. 422 Erősen hangsúlyozza Kőrösynek a relatív intenzitást számító módszerét és nézete szerint egy Malthusnál, Queteletnél vagy Lexisnél mélyebben látott bele a statisztikai szabályszerűség lényegébe. Saile tovább megy, amennyiben e módszert a ,,tőle származó" mathematikai számítás általános kifejtésével kiegészíti. Emellett tapasztaljuk, hogy Kőrösy hatását mind a statisztikai tudományra, mind társadalmi és tudományos életünkre meglepő alapossággal ismeri és bőven tárja elénk. Szinte lelkesedéssel párosul ez alkotások magyarázata és a statisztikus eredményeinek bölcseleti értékelése. Az úttörőnek nagykeretű munkásságát méltóan örökíti meg. Nem feledkezik meg Kőrösynek egynémely hibájáról és tévedéséről: a kivándorlás és bevándorlás adatainak elmulasztása. Külön nagy fejezetet szán annak megállapítására, hogy Kőrösynek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi statisztika történetében hol a helye. Le kell azonban szögeznem, hogy Saile mint orvos legalaposabban és legszívesebben időzik a letalitás, a morbiditás és mortalitás eseteinél. így nagy tanulságot nyújt a himlőoltás történetének beható tárgyalása is, a gyermekeknek az iskolában szerzett betegségeinek (croup, difteria) statisztikai megállapítása. Ezen a területen a rendelkezésre álló történeti tényekkel is számol. Nem rajta múlik, hogy a statisztika a régibb korokra nem terjedt ki, lévén a statisztika mint tudomány és módszer mind a külföldön, mind nálunk alig ötvenéves. Hiányzik tehát a régibb korokra visszapillantás, de annál terjedelmesebb a mai korra és Kőrösyre vonatkozó történeti anyag és felfogás. Azâkéïdés: van-e a statisztikai rendszernek a messzi múltba visszatekintő erejel Ez volna egyrészt a történelem statisztikája, de mivel ez nincsen és mivel a történetírás kútfőiben található statisztikai adatokat (akár a hieroglifákra, akár az indiai följegyzésekre, asszír rovásokra, görög, római és más korok íróira gondolunk) összegesen egybeállítva nem találhatók-meg. így az emberiség történetére vonatkozó statiszti kai-bölcseleti megállapítások ingadozók maradnak. És ha össze is volnának állítva, a törvényszerű szabályosságot társa* dálbmtörtéreti és egyéb történeti vonatkozásokban alig közelítenék meg.'Maga a statisztika, mint a társadalmi tünemények és töm eg jelenségek ingadozásának tudománya a multrá nézve csak föltételes jellegű. A mai korból pedig vissza vonatkoztatni labilis jelenség. Hiába, az emberiség haladásával (pl. a himlőbetegség ckai rendesen változatosak; a profilaktí* kus módszerek alkalmazásával az okok is kisebbedtek) más és más okok működtek közre egyes politikai és társadalmi tünetek fölidézésében, sőt más és más számok is működtek közre feltűnésükben. Ámde a statisztika, mint új, induktiv tudomány a régrtmltra vonatkozólag nem dicsekedhetik számo^ lásí összeállításokkal, azaz nem is kísérelte még meg az adatok tömeges összeállítását. Ez is a történeti statisztika hivá-