Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Ballai Károly: Magyar korcsmák és fogadók a XIII–XVIII. században. Ism.: Varga Endre 417

418 történeti irodalom. 418 zadban kibontakozó nagyobb arányú, távoli vidékeket összekapcsoló kereskedelemmel, a kifejlődő városi élettel s a középkori kereskedőt idegen földön, idegen falak között hosszabb tartózkodásra kényszerítő árúmegállítási joggal. A legrégibb, fogadó létezésére vonatkozó, magyarországi adatot egy 1279. évi oklevélben találja meg, hol az átruházott esztergomi palota telkének egyik határaként Péter albergator háza említtetik. Bár ez egyetlen szó alapján még következtetni sem tudunk arra: milyen lehetett az a megszálló hely, mely az idézett kifejezés mögött rejlik, valószínű azonban, hogy a nagyforgalmú Esztergomban, fő útvonalak keresztező-pontján, igen korán: keletkezett olyan intézmény, mely a fogadó ősének tekinthető. A továbbiakban a szállókkal kapcsolatos ellátáshoz szükséges árúkra, terményekre, élelmicikkekre s azok beszerzési lehetőségére vonatkozó legrégibb adatokat igyekszik összegyűjteni a szerző s, külön fejezetben (harmadik) tekinti át Magyarországnak — főleg már a középkorban is ismert — jobb borvidékeit, megemlékezvén egyúttal a XVI. század óta mindjobban elterjedt sörgyártásról is. Majd a földesúri korcsmákról, educillatióról, a városok házi kezelésű korcsmáiról s a polgárok italmérési jogáról szól. A két utolsóelőtti fejezet a XVII. század végéről s a XVIII. századból ismeretes budai és pesti fogadósokat, vendéglősöket, fogadókat sorolja fel, illetőleg Pest városa azon fogadós, korcsmáros, serfőző és kávés foglalkozású polgárainak jegyzékét adja. kik az 1686-ban elpusztult város újjáépülésének idején, az 1690-es években s a XVIII. század elején — feltűnő nagy számban — bírói tisztséget vagy más magiátratust viseltek, kik tehát Pest új életre keltésében bizonyára erősen közreműködtek. Az utolsó (nyolcadik) fejezet végül élelmiszerek áraira vonatkozó adatok statisztikus összeállítása, mely után függelék (néhány, a mű tárgykörébe vágó egykorú szöveg) s a felhasznált könyvek és folyóiratok jegyzéke fejezi be a munkát. Amint már e rövid tartalmi kivonatból is kitűnik, a tanulmány szerkezete laza (1. a fejezetek címeit: Buda fénykora Mohács előtt. — Az első magyarországi fogadó. — Buda a XV. században. — A bor, sör és pálinka Magyarországon stb.), ez azonban még megbocsátható volna az olyan apró pontatlanságokkal együtt, hogy pl. „Sirmiai" borról történik említés (82. lap), hogy a fogadókra vonatkozólag található második legrégibb emlék ismertetésénél (15. lap) éppen azt felejti el megmondani a szerző: hol volt hát ezen fogadó (s ezt csak 14 oldallal később tudjuk meg) stb. De vannak a munkában olyan félreértések, merész következtetések is, melyek a históriai ismeretekkel bíró olvasóra kellemetlenül hatnak. Hogy csak a legfeltűnőbbeket emeljük ki: Gailsam pozsonyi polgárnak a 9. lapon említett végrendelete, „melyből meg-