Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Szigethy Lajos: Luther lelke. Ism. Szelényi Ödön 419

történeti irodalom. 419 tudjuk, hogy Bánffy Miklós főispán nála több urat «szállásol·tátott el", nem használható fel annak bizonyítására, hogy „minden idegen kereskedőről, míg az a városban tartózkodott, teljesen gondoskodtak róla (sic!), úgyhogy egy-egy polgárhoz szállásolták be...", hiszen a végrendelet szavai a királyi-, illetőleg az uralkodó környezete által gyakorolt desoensusr jogra vonatkoznak. Az Ofner Stadtrecht idézett 72. pontja (10. lap) nem azt jelenti, hogy a házigazda 10 márka büntetés terhe alatt tartozik vendégéről jól gondoskodni; ellenkezőleg, hogy a Budára jött idegen kereskedő tartozott 10 márka büntetés terhe alatt élelmét stb. házigazdájánál beszerezni. Egy. a Krisztus utáni századokból való, szőlőfürtökkel díszített pécsi „templomkőmaradvány"-ból egykorú pécsvidéki szőlőkultúrát lát bebizonyítva a szerző (34. lap), holott az — akár az őskeresztyén szimbolika, akár még bachikus kultusz emléke — a vidék szőlőmívelésével kapcsolatba nem hozható, annak igazolására fel nem használható. Végül, hogy még csak egy, nagyon szembeszökő példát hozzunk fel: az ecsedi udvarbíró ellen 1615-ben oly irányban lefolytatott vizsgálat, hogy nevezett nem hagyta-e „ő felsége korcsmáján" mások borait kimérni, arra a megállapításra ad alkalmat szerzőnek, miszerint: „Ebből a vizsgálati iratból azt is megtudtuk, hogy az ezidőben uralkodó II. Mátyás királynak is volt korcsmája" (59. 1.), amire egy királyi uradalom földesúri korcsmájának létezése igazán nem enged következtetni. Mindezek tehát az előttünk fekvő könyvnek, mint történeti munkának értékét meggyengítik s ezt fokozza azon körülmény is, hogy a szöveg igen ritkán nevezi meg a forrást, ahonnan a közölt adat vétetett, de másfelől éppen ez mutatja, hogy a tanulmány nem óhajtotta történelmi disszertációként átfogni a címben megadott, nagy és sok mellékes munkát igénylő témakört, mindössze figyelmet lekötő, érdekes olvasmányt akart nyújtani a dilettáns olvasónak, akinek számára szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a XV. századbeli s.chlägli és besztercei szójegyzékben nem találjuk megemlítve a kávét, teát, kakaót, „mert ezek jóval később származtak be hozzánk" (23. lap). Varga Endre. Szigethy Lajos: Luther lelke. I. Budapest, 1926. 141 1. 31 képpel. II. kt. Budapest, 1927. 143. 1. 33 képpel. Az Ev. Tanáregyesület kiadása. A két kis kötet aicíme: „Hangulatképek a lutheránus magyarság múltjából" —· világosan mutatja, hogy mit nem szabad keresnünk bennük, ha helyesen és igazságosan akarjuk értékelni. Nem történeti forrásművet, nem történetfilozófiai fejtegetéseket, nem is teljes jellemrajzokat, hanem csakis „hangulatképeket" annak feltüntetésére, hogy miképen 27*