Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

406 vác ζ y péter. kormányozza a világot, Isten szolgája az uralkodó, úgy oszt kinek-kinek igazságot az ö joga szerint.1

Mint változó sugarú gyűrűk valamely központ körül, úgy helyezkedtek el a király személye köré a társadalom egyes rétegei, elemei. Mindenki az ő „természetes ura"2

felé fordul; az alattvalók joga, szabadsága a gratiaból fakad. A király minden egyes tidélisével külön-külön közvetlen, perszonális viszonyban van. Országa: az ö famíliája. A régi nemzetségi szervezetben, midőn a központi hatalom még alig volt kifejlődve, a libertás egyszerű és sztatikus. Szemben a servitussal a nemzetségtagok maguk között nagy általánosságban ugyanazt a libertást élvezik.3

A királyság megalakulásával a libertás fogalma\ átformálódott. Bár ismerik továbbra is a servitussal való szembeállítást, a libertások sokféle fokozataival találkozunk.4

A gratia regis hierarchikus mó-.so η dorn dem Prinzip nach der letzte Massstab für alles" (Max Weber. Wirtschaft und Gesellschaft, 696. 1.). Lásd még: Β. Κ. Beyerle, Von der Gnade im deutschen Recht. Göttingen. (1910). 1 F. Kern, Gottesgnadentum und Widerstandsrecht. (1914). 7-8.-1. Pl. 1260: Η. Ο. VIII. 77. 1. stb. Α királyi officium theokratikus felfogásához ν. ö. H. Schubert, Geschichte der christlichen Kirche im Frühmittelalter. Γ. Halbband. (1917). 358—361. 1. 2 1298: H. O. VI. 433. 1. „nos sicut dominum ipsius naturalem . . ." stb. 3 Hornau, A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. 15. és k. 1. Dopsch, Grundlagen. II.2124—129.1. hangsúlyozza, hogy gazdasági, társadalmi és jogi egyformaságról a nemzetségi szervezet korában sem lehet beszélni. 4 Az általános felfogás szerint kezdetben mindenki egyenlő volt s csak idővel ment veszendőbe ez az arany szabadság. Pl. 1215: Knauz. I. 208. 1. „Cvm a primis generantibus una libertatis cunctorum fuerit condicio, sed decliuis postmodum humana fragilitas secundum diuersa mérita diuersos sorti ta fuerit eue η tu s; diuina permittit pietae et idipsum annuere debet regia benignitas, ut pro quibus propria uel aliorum efficaciter interpellant mérita, licet aliquo seruitutis debito prius obligati fuerint. pristini libero status aeri restituendi fore censeantur."; 1225: Smiciklas. III. 247. 1.; 1250: W. II. 219. 1.; 1251: W. VII. 332. 1.; 1274: W. IV. 33. 1.: 1279: F. V. 2. 506. 1. stb. V. ö. Eike von Repgow nézetét (Fritz Kern, Recht und Verfass. 4—5. 1.). Midőn valaki alacsonyabb helyzetből magasabb fokra emelkedik, úgy akkor az előbbi libertásból átmegy egy másik libertasba. Pl. 1234: Knauz. I. 305. 1. királyi serviens libertásából egyházi jobagio libertasába kerülnek; 1273. Η. Ο. VIII. 155. 1. várjobbágyok nemesítéskor „sine nota libertatis ipsorum