Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

a királyi serviensek és a patrimoniális királyság. 401 olyan servusokat is, akik királyi gazdaságok és megyék élén állottak, s mint ilyenek, élvezték a comesek társadalmi állását.1 A korai középkor sajátos viszonyai magyarázzák meg, hogy a szó előkelő jelentése mellett helyenként miképen lehetett a nobilis szegény közszabad. El^kintve a (királyi) szolgálatban álló, vagy más földjére telepedett szabadok csoportjától, a társadalom független, birtokos rétege a maiores, valentes, nobiles, divites, principes, optimates, nem különben a minores, vulgares, plebeii, pauperes között oszlik meg. Azt kell keresnünk, hogy ezek a különféle kifejezések mennyiben vezethetők vissza rendi, jogi különbségekre. A germán törvénykönyvekben az uralkodó felfogás szerint a közszabadok (liberi) fölött állnak a nemesek (nobiles). A független birtokosok osztálya tehát kettős tagozatú.2 Vinogradoff joggal emelte ki, hogy nem szabad 1 Szent István, II. 16. (Závodszky, id m. 155. 1.) „Si quis servorum curti regali aut civitati preûcitui·, testimonium -eius inter comités recipiatur." Závodszky a servorum szót elírásnak tartja, seniorum helyett. Miután azonban Nagy Károly udvarában is találkozunk tisztségeket viselő servusokkal, libertinusokkal (Waitz, Deutsche Verfass. III. köt. 384. 1. 2. jegyz.), azért a codex szövegét hibátlannak kell tekintenünk. (V. ö. Hóman, A társadalmi osztályok Szent István államában. 70. 1. jegyz.) A patrimonialis királyságban ugyanis servusok, libertinusok egészen a legmagasabb méltóságokig viselnek tisztségeket. Lásd: Max Weber,Wirtschaft und Gesellschaft, 131. 1. Az orosz fejedelmek szolgarendű tisztviselői, Kulischer, id. m. I. 63. 1. 2 Brunner, DRG. I.- 133—140. 1. és 342—354. 1„ Nobiles und Gemeinfreie. (Zs. d. Savigny-Stiftung f. RG. Germ. Abt. XIX. köt. 76—106. 1.), továbbá Ständerechtliche Probleme (u. ο. XXIII. köt. 193—264. 1.) „Der Adaling ging eben dem Gemeinfreien im Range vor."; Paul Vinogradoff, Wergeid und Stand (u. o. 123—192. 1.) „Der Freie steht nun zwar unter dem Etheling" (u. o. 189. 1.); Ernst Mayer, Deutsche und französische Verfassungsgeschichte. I. (1899). 423. 1. „Unter den Adeligen aber steht der Freie. Sowie er in den Quellen auftritt, ist er allemal der Steiierbelastete ..." A harcos szabadok a nobilisek, a többiek a közszabadok: populus, plebs, cives. (V. ö. Ε. Mayer, Ital. Verfass. I. 11. 1.); Ε. Mayer, Der germanische Uradel (Zs. der Savigny-Stiftung. XLV. köt., főképen 178—9. 1.) A nobilis és a liber között fennálló különbséget a nemzetségi szervezetre vezeti vissza: „der Übernehmer des Hofs, also im ganzen der Erstgeborene der Adelige ist" (u. o. 160. 1.) Felfogását továbbfejleszti Viktor Ernst. Szerinte a germán szabadok már a letelepedés korában három osztályra tagozódtak : „Hódiadéi, Mittelfreie und Gemeinfreie" (Mittelfreie, 2—10. 1.) Századok, 1927. IX—X. füzet. 26