Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

402 vác ζ y péter. itt merev rendeket feltételezni. „Der Ausdruck nobilis kommt öfters vor, es entspricht ihm aber keine bestimmte ständische Vorstellung. Der Sprachgebrauch der Capitulariensammlung ist in dieser Beziehung lehrreich. Wir treffen nobilis in so verschiedenen Zusammenstellungen, dass mit ihm offenbar ganz verschiedene Begriffe verbunden werden und schliesslich nur der Boden der Bevorzugung, des Ansehens allen •ücken gemeinsam bleibt".1 Miután azonban a vérdíj rendszerben kifejezésre jut a nobilis kiváltságosabb helyzete, a liber vérdíja ugyanis jóval alacsonyabb, mint a nobilisé," azért a germán népeknél a nobilis kifejezés kisebb-Miután azonban a mediani, mediocre« mileseinknek felelnek meg· (u. o. 25. 1.), azért a független szabadok elméletében isvagy nobilisek vagy liberek. Ezzel ellentétben Brunner szerint a mediani a közszabadok fölött álló középbirtokosok, sígy a nemesség alsó rétegét alkották (DRG. I.2 345. I.). így Dopsch, Grundlagen. II.- 129—130. 1.; Schröder, id in. 1. 232, 1.; Franz Gutmann, id. m., bár Heck ma már túlhaladott álláspontját képviseli (nobilis egyenlő közszabad); J. Vormoor, id. nu 29—38. 1.; Dopsch, Wirtschaftsentwicklung. II.2 54—85. 1., továbbá Grundlagen, II.

2 101—109. 1. „Überall sind noch Spuren des alten Geschlechts- oder Volksadels zu finden."; R. Kötzschke, id. m. főképen 194—196. 1. V. ö. még Hoope, Reallexikon der germanischen Altertumskunde. Adel és Ständewesen címszóikkal. 1 Paul Vinogradoff, Wergeid und Stand. 167. 1. 2 A Wergeid nagyságában kifejezésre jutó társadalmi különbségekre áttekinthető képet ad Kötzschke, id. m. 200 —204. I. A nyugati gótoknál a persona« onestioris vagy superioris loci szembe van állítva a persona inferioris vagy humilioris loci-val, kiket főleg szegényebb közszabadoknak tekinthetünk (pauperes). V. ö. Dopsch, Grundlagen, II.r 106. 1. A közszabad neve: ingenuus, humilior (u. o. 130. 1.), A közszabad nyugati gót (v. ö. Brunner, DRG. I.2 335. 1.), miként a burgundoknál, 150 solidus vérdíjjal rendelkezett, A nemes vérdíja ennek a kétszerese: optimus nobilis 300 sol., mediocres 200 sol., minores 150 sol., (Lex Burg. II. 2, és XXVI. MG. LL„ II. 1. 42. 1.) V. ö. Schröder, id. m. I, 232. 1. A longobardóknál a primi vérdíja 300, a minima persona 150 solidusban volt megállapítva. V. ö. Dopsch, Grundlagen. II.2 131. 1. A Lex Baiwariorum szerint a közszabadi „Si quis liberum hominem occiderit, so Ivat parentibus suis, si habet, si auteni non habet, so Ivat duci vei cui conimendatus fuit, dum vixit, bis LXXX sold, hoc sunt OLX". (IV, 28. MG. LL.. V. 2. 1926. kiad. 334. 1.). viszont az öt nemzetség: „isti sunt quasi primi post Agilolvingas . . . illis enim duplum honorem concedimus et sic duplum conpositionem accipiant". (III. 1. u. o. 313. 1.) V. ö. Hugo Jaekel. Weregildus und sirnpla compositio (Zs. d. Savigny-Stift. XXVII. köt. 152. 1.) A Partus Alamannorum megkülönböztet: pri-