Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

a királyi serviensek ÉS a patrimoniális királyság. 395 számuk egyre fogyott. A megszállt föld a szilárd letelepülés következtében csakhamar kevésnek bizonyult, s miután kötelezettségeiknek sem tudtak mindenben eleget tenni, királyi szolgálatba állnak, más földjére telepednek. Ez az átalakulás betölti még a XIII. századot is. A függetlenségüket megőrzött liberek viszont a rendi társadalom kialakulása idején mint köznemesek a nemesi társadalomban helyezkedtek el; a közszabadok másik liber homo, aki birtokot ad el. Lehetséges azonban, hogy jobagio vagy más földesúri liber. Megemlíthető: 1226: Pannonhalmi rendt. I. 675—6. L; 1234: W. VI. 547. 1. „ubi sunt homines liberi". Talán földesúri. 1234: Váradi reg. 298—9. 1. (373. sz.) Valószínű, hogy inás földjére telepedett liber. 1234: u. o. 303. 1. (380. sz.) „Ciues castri ... coadiuuantibus ... ioubagionibus... requisiuerunt terram cuiusdani liberi hominis..."; 1239: Pannonhalmi rendt. I. 768—9. 1. „...se liberos et propria voluntate cum sua terra quinquagiiita scilicet iugeruni "monasterio... se subdidisse affirmabant". Lehetségesnek tartották tehát, hogy a liber független birtokos legyen. 1239: u. o. 770. 1. liber, akit castrensisnek állítanak a várjobbágyok. 1259: Smiciklas. V. 151. 1. várjobbágy, aki „secundario predictos homines qui semper liberi fuissent impeteret in servitutem..." Az oklevélben szereplő Endre fiai valószínűleg a szabadságukban megtámadt liberek „szabadságvédői" s nem földesurai. Ha valakinek libertását kétségbevonták, a jótálló, a védő, a tanúskodó neve: defensor libertatis. Pl. 1213: Váradi reg. 165. 1. (31. sz.) mint convillanus; 1213: u. o. 166. 1. (32. sz.); 1214: u. o. 180. 1. (74. sz.) rokona; 1215: u. o. 204. 1. (144. sz.) a tutor libertatis a földesúrral szemben egy servus szabad feleségének szabadságát védelmezi. 1221: u. o. 272—3. 1. (316. sz.); 1226: u. o. 286. 1. (348. sz.) mint hospes, aiki védence szabadságát két márka lefizetésével biztosítja; a védenc az összeget utólag megtéríti. Az eddig felhozott adatok azért vonatkoznak magánföldesúr hatósága alá nem került liberekre, mert mikor ilyen libernek földje, szabadsága forog kockán, földesúr sohasem lép közbe. Ezzel szemben 1221: Váradi reg. 260. 1. (285. sz.) „Vduornici regis . . . impetierunt quosdam de praedio Guerus . . . dicentes, qund eorum essent conserui. Ilii autem dixerunt, se esse liberois, et hoc idem dominus eorum contestatus est"; 1221: u. o. 261—2. 1. (288. sz.) „ ... et haec idem astruxit dominus eorum." Nem hiszem, hogy ezek az omnino liberi és liberek királyi földre telepedett szabadok volnának. Az omnino a servitiummal, a földesúrnak járó szolgálattal van szembeállítva és nem a servi tússzal. Pl. 1213: Váradi reg. 165—6. 1. (31. sz.) várjobbágyok maguk közül valónak állítják Angelust. „Uli autem contendebat, se fllium Latini hospitis esse et absolute liberum ..." A várjobbágyok között pedig igen sok liber volt. Hogy nem mindegyik hospes (királyi) volt szolgálatra kötelezve, arra példa: 1212: Soproni okl. 7—9. 1. Bizonyos, hogy nehéz sok esetben megállapítani, független