Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
394 vác ζ y péter. úgy mutatják be a libereket, mint akiket el szoktak adományozni",1 mondja Tagányi. Okleveles anyagunk legnagyobb része a birtokos szabadok gazdagabb, tisztséget viselő elemeire vonatkozik. Ezért találkozunk minduntalan földesúri szabadokkal.2 Más természetű forrásaink azonban nem zárják ki annak lehetőségét, hogy voltakszabad parasztok, független liberek is.3 Bizonyos, hogy Η. Ο. VI. 75. 1. A. testvér az özvegynek mennyasszonyi hozományát visszatéríti birtok átadásával „exceptis populis ibi existentibus qui liberi sunt et libéré poesunt cum omnibus suis rebus ab illa terra reeedere quandocunque uoluerint. . . ."; 1270: Η. Ο. VIII. 129. 1.; 1295: Teutsch. I. 188. 1. Lásd még a városokban kifejlődött gyakorlatot, pl. 1277: F. V. 2. 400. 1. (Javítás: Házi. I. 1. 7—8. 1.) Sopron stb. 1 Társadalomtudomány, 1922. 216. 1. 2 A liberekre vonatkozó adataink főképen státusperrel kapcsolatosak. Szabad parasztokról, független közszabadokról nemcsak nálunk, hanem külföldön is alig adnak hírt a források. V. ö. Caro, id. m. 62. 1. Mint kisbirtokosok, ügyesbajos dolgaikat nem igen vitték hiteles hely elé; a földközösséget érintő ügyeket a község maga intézte el. Tisztségeket nein viseltek, birtokot sem adományozhattak az egyház részére. Különben is nálunk speciális okok miatt még mielőtt az okleveles gyakorlat fejlődésnek indult volna, a közszabad liberek már eltűntek. 3 Valószínűnek tartom, hogy a forrásokban előforduló omnino liber földesúri hatóság alá nem került közszabadra vonatkozik. Az „omnino" éppen a szolgaterhektől való mentességet fejezi ki. 1163—1164: Η. Ο. VI. 3—4. 1. „...omnino liber et a prefate ecclesie seruicio retractus" a már többször említett Gab fia Botus, királyi serviens; 1212: Soproni oki. I. 7—9. 1. a több ízben felhozott Kaal, aki „homo libere condicionis, terram liberam consumpsisset, et omnis servitutis expers". Az utóbbi kifejezés az omnino libernek felel meg; 1213: Váradi reg. 173. 1. (52. sz.) vár jobbágyok és várnépek „impetierunt Felicianum et fratrem eius ..., dicentes, quod essent castrenses..." Bebizonyosodik, hogy az illetők „esse omnino liberos, ut íIli de se asserebant". Hasonló esetek 1213: u. o. 166. 1. (32. sz.); 1217: u. o. 213. 1. (165. sz.); 1226: u. o. 286. 1. (348. sz.) amiből kétséget kizárólag kitűnik, hogy az omnino a szabad parasztok jelzője. 1229: u. o. 292. 1. (360. sz.) az egyháznak adományozott ancilla gyermekei „liberi forent omnino". Független közszabadoknak tartom a libereket a következő adatokban: 1219: Váradi reg. 235. 1. (220. sz.) „... pistores castri Zolnuk, impetierunt quosdam liberos homines eiusdem villae, ... dicentes eots extorres. Ilii autem e contra dixerunt, se habere terram eommunem cum castrensibus a prima occupationc mi generis..." Világosan látni, hogy a földközösség, különösen szolganépekkel (melyre sok példát hoz fel Tagányi, A földközösség története Magyarországon. Gazd. Szemle. I.) milyen nagy veszélyt jelentett a libereknek. 1222: u. o. 283—4. 1. (342. sz.)
