Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
a királyi serviensek és a patrimoniális királyság. 393 tozott viszonyok által az uzusban előidézett zavarokat törekszik orvosolni, a régtől sértetlenül tovább élő szokásokra nem terjeszkedik ki. Szent István nem szól a nemzetségi szervezetről; a szabad birtokos magyarok épp csak a háttérben jelennek meg. Védelmébe veszi azonban a magántulajdont, s annál több figyelmet szentel az egyházra, a comesekre, a milesekre, a kibontakozó központi hatalom szerveire. Törvénykönyve az új, a királyi Magyarországra a fennálló szokásjog alkalmazását kísérli meg. Támogatására siet a libereknek, óvja szabadságukat.1 A süllyedő földesúri népek közé vegyült liberek a „szabadok törvényét" a „szolgák törvényével" új, veszélyt rejtő relációba hozták. A krizis Kálmánt is arra indítja, hogy enyhítse a szegény közszabadok súlyosbbodó terheit: nem hajtja be többé a „liberi denarii" néven ismert adót a független szabadoktól. Kálmán ezzel egy félnemes, szabad, de adózó osztály kiválását akadályozta meg.2 Az oklevelekben gyakran fordulnak elő földesúri hatóság alá került liberek.3 „Legrégibb okleveleink... 1 Szent István, I. 22. „...ut nemo comitum vei militum posthac liberam personam eervituti subdere audeat". (Závodszky, id. m. 148. 1.) 3 I. 45., 80. ós 81. cikk (Závodszky, id. m. 189. és 194. 1.) A nyolc den áros adót ezentúl ne szedjék a szabadoktól. Részben vagy egészben fizették azonban továbbra is a király vagy más földjén élő liberek. Ha a nyolc dénárt hadmegváltás címén szolgáltatták, úgy akkor Kálmán korától kezdve (amennyiben ez uzus lett) minden birtokos szabad, akár gazdag, akár szegény, személye után eo ipso nem fize( tett adót, azaz hadviselésre volt kötelezve. Szemben Hóman, Tagányi felfogásával a liberi denarii értelmezését lásd: Domanovszky, Geschichte Ungarns 56. 1„ Eckhart F., A királyi adózás története. (1908) 15. 1. „Am gelindesten war es, wenn germanische Freie, die sich ganz auf dem Landbau legten, nunmehr unter Erleichterung ihrer Kriegszugsι »flicht eine regelmässige steuerartige staatliche Abgabe zu leisten hatten: so die Bargilden, deren Verbreitung unter den verschiedensten germanischen Stämmen das frühe Aufkommen einer solchen Einrichtung erschliessen lässt". (R. Kötzschke, Allg. Wirtschaftsgesch. 195. 1.) 3 Lásd erre vonatkozólag· a Hóman által feldolgozott anyagot (Tört. Szemle, 1912. 175—77. 1.) Az adatok száma korlátlanul szaporítható. Helyzetük a XIII. század elején már lényegesen javult, miután a földesúri függés mindinkább vesztett servitus jellegéből. 1211: Smiciklas. III. 105.1. „Constituimus insuper, quod cuilibet liberó homini aliunde venienti terrain supradicte ecclesie liceat habitare . . . Si cut autem liber intravit, ita quando vohi(er)it libea- discedat"; 1252:
