Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
388 vác ζ y péter. Hogyan magyarázható meg azonban az a néhány adat, liol királyi serviensek harcosok kiállítására vannak kötelezve? Nem éppen ez a pár adat a nyomravezető? Johannes Latinusra kell csak gondolnunk, avagy bizonyos goricai jobbágyfiúkra, kiket a király felemelt „in aulam suam".1 Ez a külön meghatározott hűbéri szolgálat a királyi serviensek libertásának tulajdonképen nem alkotó eleme.2 A királyi serviens már a XII. században is per se et personaliter harcolt s nem a birtoka után követi a király zászlóját. Hadkötelezettsége személyét illető jog s nem királyi föld ellenében élvezett kiváltság. Figyelembe kell venni, hogy a királyság, lep·főképen IV. Béla alatt, hűbéri szolgálatra, vitézek tartására szorítja a nemeseket. A nemes csupán személyesen volt köteles lóra ülni a király szavára. De már a XIII század második felében a sereg zömét a tiszti csapatok mellett a nagybirtokosok serviens hada alkotja.3 Mint láttuk, nem volt ismeretlen nemeseink körében a szemé-1 1204: Zimmermann 1. 7—8. 1.; 1224: Smiciklas. III. 239. 1. V. ö. 1163—1164: Η. Ο. VI. 3—4. 1. 2 Néha úgy tűnik fel, mintha a királyi serviens hűbéres lenne. Pl. 1230: Η. Ο. VII. 19. 1. Béla király „merita seruientis nostri Farcasy" birtokadományt erősít meg. „Voluimus eciam quod singulariter s>e<rui at super terra sua nostre curie, et comes de Vgocha euni in aliquo molestare non praesumpmat." Nyilvánvaló, a királynak egyik familiárisáról van szó, aki érdemeiért birtokot kapott bizonyos hűbéri kötelezettség mellett; 1246: Smiciklas. IV. 291—2. 1. „Sed cum terre dicte utilitas tanti seruicii laboribus et expenses non subpetat, talem eisdem graciam et merítő duximus faciendam, quod de quinque iobagionibus supradictis, nostro et bani exercitui unus eoruni cum equis et armis decentibus serai re teneatur." Még abban az esetben is, ha az 1245: u. <>.' 274—6. 1. nem hamis, a iobagio kifejezés, a szolgálat, mely sine herede decedenti« száll az utódra (1262: Smiciklas. V. 216. 1.) és hogy „in aulicos nostros ... specia: les" fogadja a király, olyan familiarisra utal, aki egyben praedialis volt; 1248: Η. 0. VIII. 53. 1. a „servientes nostri" szepesi jobbágyfiúkra alkalmazva; 1257: W. VII. 463. 1„ nem voltak a király ítélete szeri nt királyi serviensek ; ^ stb. Hogy nemesek hűbéres szolgálatot is végeztek, megemlíthető még 1300: F. VI. 2. 247. 1. 31273: Smiciklas. VI. 39. 1.„idemeomes...licettuncnullo esset honoris culmine sublimatus, ad nostrum venit exercitum ducens secum manus potentes milites et in belli examine virtuosos."; 1274: W. XII. HO. 1. főúr „cum sua armata família" harcol; 1284: Kubinyi. 1.133.1. „morte tri gin ta· Septem seruientum suorum"; 1291: W. XII. 501.; 1292: Smiciklas. VII. 112. 1.; 1300: Knauz. II. 487. 1. stb.
