Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351

a királyi serviensek és a ρ atrimoni alis királyság. 389 lyi felkelés mellett a hűbéri katona kiállítás sem. Viszont a hűbériség, mint a kormányzás egyik formája, érvényesül nálunk is Horvátországgal és Dalmáciával szemben.1 Természetes tehát, hogy királyaink, ahol csak lehetett, híveiket különleges szolgálattal terhelték meg, s a servitiumot határozott formában biztosították. A királyi serviens birtoka szabad volt. A rendelkezésünkre álló adatokból azt látjuk, hogy birtokával a nemesi jog határain belül szabadon rendelkezhetett.2

Sem az eladásnál, sem pedig „sine herede decedentis" esetén, midőn a király birtokát másnak adományozza,3 nem lép előtérbe a hűbéres birtok conditionalis jellege. A királyi serviensek nemesi szabadságuk mellett földjüket is nemesi jogon bírták. Ügy látszik, nem lehet többé kételkedni nemességükben. Nemesek voltak, miután nem voltak királyi hűbéresek. Ez azonban az ellentétet, melyet a „nobilis serviens" kifejezés képvisel, nem oldja fel. A nemesi társadalom kialakulását kell tehát szemügyre venni, hogy eljussunk a „serviens regis" magyarázatához. 1 1193: Frangepén oki. I. 4. 1. (Modrus); 1242: Smiciklas. IV. 152. 1. (nobiles de insula Fariae); 1251: u. o. 467. 1. (de Brebirio); 1277: Smiciklas. VI. 226—7. 1. (de Guersence); 1293: Smiciklas. VII. 163—4. 1. (banatum mariti,num); s>tb. Szemben Below, Der deutsche Staat des Mittelalters (19252) e. művével A. Dopsch hangsúlyozza, hogy „die Veräußerung von Hoheits rechten erfolgte nämlich vielfach doch zu dem Zwecke, um staatliche Aufgaben durchzuführen." (M. I. Ö. G. XXXVT. kötet. 20. 1.) 2 1244: Smiciklas. IV. 256—7. 1. földet adnak el; 1257: W. VII. 465—6. 1. és 486. 1. védelem miatt a speculatorok közé állnak; 1259: W. VII. 515—6. 1. földjét elzálogosítja; 1276: Kubinyi. I. 97—98. 1. birtokukon osztozkodnak s az egyik fél elad egy részt. Az is feltűnő, hogy többízben azok, akiket a király serviensekké tett, királyi engedéllyel egyházi szolgálatba állnak. Ha hűbéres vitézek lennének, ez érthetetlen volna. 1217: Smiciklas. III. 157—9. 1. V. ö. u. o. 156. 1.; 1234: Knauz. I. 305—6. 1.; 1252: u. o. 395. 1.; 1284: Knauz. II. 178 1.; 1291: F. VI. 1. 112—3. 1. (nobilis); 1292: Knauz. IT. 319. 1. „quod dampna et inuirias seruiencium (archiepiscopalium), siue nobilium de numero regaíium seruiencium, siue jobagionum ..." 3 1248: W. VIT. 256—7. 1. (megerősítés 1272: F. X. 3. 260—2. 1., 1292: u. o. 276. ].); 1252: W. VIT. 340. 1.; 1259: H. Ο. VI. 97—'99. 1. Királyi serviens lesz, birtokot kap .,ab omni iure comitis . . . exceptant" és sine herede dccendentís esetén megkapja az engedélyt arra, hogy a birtokot testvéreinek hagyományozza.