Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 351
a királyi serviensek és a ρ atri moni ali s királyság. 387 bériség eddig még meg nem írt történetébe. íme, találkoztunk a király seregében hűbéres vitézekkel, sokszor oly szabadsággal felruházva, mely alig volt megkülönböztethető a királyi serviensek és a nobilisek jogállásától. De bármennyire kevert egybe ellentétes, egymással nehezen kibékíthető elemeket a középkori élet, módunkban volt olyan vonásokat felfedezni mindig, melyek elárulták a hűbéres katonát. A hűbéres birtokát servitium kötelezettsége mellett kapja, birtoka nem szabad. Hagyományozni, eladni csak úgy tudja, ha az új birtokos magára veszi a servitiumát. Mikor a király valakit hűbéres vitézzé avat, birtokot ad; de az adományozáskor, mondhatni, minden esetben, kiemeli, hogy a birtok ellenében szolgálni tartozik. Ezzel párhuzamosan mit találunk a királyi servienseknél"? Már az arany bulla előtt, tehát a királyi servienseknek állítólagos hűbéres korszakában, hiába keressük a hűbéri formáknak általunk megállapított ismérveit. Midőn a király várjobbágyot „in domum regia m" fogad s ott örökös szabadsággal ruház fel, a formulában hiányzik a szolgálati kötelezettség következetes megemlítése.1 Nincs szó a királyi serviensek kötelező servitiurnáról. De a birtok sem játszik jelentős szerepet. A várjobbágy megszűnt az intézmény rabja lenni, birtoka. mentesítve lett a várjobbágyi terhek alól, fölötte a comes többé már nem ítélkezhet, mert az új libertás — aurea libertás.2 Az uralkodó bizonyára kijelentette volna, hogy a szabaddá tett birtok szabadsága csupán conditionalis, csak a várjobbágyi kötelékből kivett, de nem „omnino liber". Ha a királyi serviensek közé kitüntető oklevél hűbéri szolgálatra kötelezne, akkor ugyanúgy hangzana, miként azt megismertük a jobbágyiíúknál, avagy a praedialisoknál. 1 1197: F. II. 308—9. 1.; 1212: Soproni oki.1.7—9.1.: 1226?: Pannonhalmi rendt. I. 676—7. 1. V. ö. még· a. királyi serviensek közé emelés adataival. 2 1217: Η. Ο. VII. 6—7. 1.; 1259: Η. Ο. VI. 98. 1.; 1260: W. XI. 480. 1.; 1265: F. VII. 5. 341. 1.; 1274: F. V. 2. 198. 1.: 1279: Η. Ο. VI. 249. 1. V. ö. Tagányi, Tört. Szemle. 1916. 597. 1. és Erdélyinek erre vonatkozó helyes megjegyzését, A tizenkét legkritikusabb kérdés. 160. 1. A királyi servienssé fogadás sokkal közelebb áll az ií. n. felszabadításhoz. Lásd különösen 1205: Η. Ο. I. 2—3. 1. valószínűleg azonban nemesítés; 1224: Pannonhalmi rendt. I. 662. 1.; III. Endre: Zichy okm. I. 100. 1.; stb. 23*
