Századok – 1927-1928

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Szilágyi Sándor emlékezete 337

340 - ' CS ΑΝ Κ! DEZSŐ. tekintélyét megnövelni. Ez alapon aztán különösen a helységnevek magyarosítása és megyei, meg városi monográfiák ügyében törvényhatóságok és magánosok is mind gyakrabban kérték ki a Társulat véleményét, minek következtében a Társulat közvetlen befolyása a helyi történetírásra is kiterjedhetett. Eme tervezések és vállalkozások — képünket használva — hegy- és dombsora előtt én a vándorgyűlések fennsíkját látom elterülni, melynek mélységeiből tudományunk sok nagyértékű s addig jórészt ismeretlen termékét hoztuk felszinre. Ε vándorgyűlések az ő idejéből: a gömörmegyei (1876), pozsonymegyei (1877), abaújmegyei, illetve kassai (1878), a marosvásárhelyi (1879), sárosmegyei (1881), soproni (1883), lxunyadmegyei és dévai (1887), marosvásárhelyi, nagybányai és máramarosmegyei (1889). Ε nagystílű s az évek során mindjobban kifejlődő Programm és munkálkodás azonban anyagi eszközöket is követelt, Szilágyi Sándor ezek előteremtésében is szervező képességeket, sőt emberi kiválóságokat mutatott. Mindjárt kezdetben kifejtett taggyüjtése bámulatos eredménnyel járt. Társulatunk tagjainak számát három év alatt harmadfélszeresre emelte s e számban tetemes volt az alapítványos tagoké. Tudományos pályatételekre is tudott anyagi eszközöket teremteni. Legyen szabad itt kegyeletesen megemlékeznem arról, hogy történetkutatói pályám kezdetét jelző „I. Mátyás udvara" című művem, mely életem tudományos tárgyát eldöntötte, szintén ilyen pályakérdésre való felelet volt, s tanúskodnom kell arról a kifogyhatatlan jóságról és kedvességről, mellyel e vállalkozásomat kísérte és a szükséghez képest anyagilag is támogatta. Ha megbocsáttatik nekem, mint Társulatunk egyik mai seniorának e saját élményre való megemlékezés, tanuskodhatom amellett is, mily nagy volt ő kedélye állandóságában, lelke rendíthetetlen nyugalmában és törhetetlen elhatározásában a Társulatot ért sikkasztás