Századok – 1927-1928

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Szilágyi Sándor emlékezete 337

SZILAGYI SÁNDOR EMLÉKEZETE. 341 idején, mely akkor Társulatunk anyagi alapjait fenyegette a megrendülés veszedelmével (1890), amikor is bennünket, szinte kétségbeesett fiatalabbakat nemcsak ezekkel a kiváló tulajdonságokkal ejtett bámulatba, hanem s még inkább azzal, hogy az ezen szomorú esemény következtében tetemesen megcsonkult társulati vagyont energiájával, különösen pedig egyéni kifogyhatatlan kedvességével, s ezen alapuló társadalmi összeköttetései útján úgyszólván másfél év alatt nemcsak pótolni, hanem jelentékenyen növelni is tudta. Egy másik hatalmas terület, amelyen szakadatlan s minden hálánkra és tiszteletünkre méltó munkát végzett: Erdély története. Ε területen ő előtte úgyszólván szinte csak szakadékokat találunk, melyeket csodálatraméltó szívóssággal és szaktudással úgyszólván egymaga töltött be. Az „Erdélyi országgyűlési emlékekének az 1875— 1899-ig terjedő 23 év alatt kiadott összesen 21 kötete ezen a területen is mintegy óriási hegyvidék emelkedik, s az én képzeletemben többi kútforrás-művei és feldolgozásai is, mint nagy magaslatok tárulnak elénk. A kútforrások: a Szilády Áronnal együtt szerkesztett Török-magyarkori történelmi emlékek (7 köt., 1868—-1872), továbbá Kzamosközy István történeti maradványai (1877, 1880), Bethlen Gábor politikai levelei (1879), A két Rákóczi György fejedelem családi levelezése (1875), A linzi béke okirattára (1885), Okmánytár II. Eákóczi György diplomáciai összeköttetéseihez (1874), a feldolgozások pedig, hogy a nagy bibliográfiából csak a legjelentősebbeket emeljem ki: a Budapesti Szemlében mintegy 30 éves korában (1858—59) közzétett cikksorozata Erdély irodalomtörténetéről, különös tekintettel történetiroda Imára, az 1866-ban megjelent kétkötetes mű: Erdélyország története tekintettel művelődésére, azután Báthory Gábor fejedelem története (1867), Bethlen Gábor trónfoglalása (1867), A Rákócziak kora Erdélyben (1868), Rákóczi és Pázmány (1870), Lorántffy Zsuzsanna életrajza (1872)