Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Stieve; Friedrich: Deutschland und Europa 1890–1914. Ism. Török Pál 319

320 TÖRTÉNETI IRODALOM. Oroszország elvesztése érzékeny csapás volt a birodalomra nézve, mintegy tíz év m alva ezt még súlyosabb követte: Anglia csatlakozása az ellentáborhoz. Anglia 1898-ig tetszel gett önmagának a fényes elszigeteltség szerepében, a Fashoda incidens azonban megmutatta, hogy szüksége van egy szárazföldi hatalom szövetségére. A germán fajért lelkesülő Chamberlain éveken át megújította ajánlatait a német kormánynál — eredménytelenül. A német kormány nem akart Anglia kardjává szegődni —· angol gyarmati érdekből. (A sors iróniájából, mint Anglia ellensége tette meg a nagy szolgálatot: Oroszország letörését). Később változott a német fölfogás, — alkudozni akartak Angliával több előny elérése végett, 1904-re azonban Anglia az ellenséghez csatlakozott. Ez az időpont a világháború kitörésére döntő fontosságú. A központi hatalmak céljai békés úton érhetők el, az ellentáborból Orosz- es Franciaország hódítani akar, ami fegyveres összetűzés nélkül nem történhetik. Amíg Anglia a békés irányú hatalmakkal rokonszenvezik, addig ezek szembetűnően erősebbek, támadás velük szemben biztos kudarcot jelentene, —· mikor Anglia a német visszautasítás miatt a hódításra törő félhez csatlakozott, akkor a háború valószínűséggé vált. Az összeütközést elhalasztotta a keletázsiai orosz diverzió. Ezt a „békecár" gondosan előkészítette. Mivel haderejére távol keleti hódítás végett volt szüksége, világbékekonferenciát javasolt, s ez össze is ült Hágában, majd az 1903-i miirzstegi egyezményben biztosította önmagát a felől, hogy Ausztria-Magyarország nem használja föl balkáni terjeszkedésre a távol keleti bonyodalom idejét. A japániaktól szenvedett vereség újra Európa felé irányította az oroszok figyelmét, külügyminiszterré a keletázsiai politika ellenzője, Tswolski lett. Ö 1907-ben az egész Ázsiára nézve kiegyezett az angolokkal, így az ántánt belsőleg megszilárdulva. folytathatta európai politikáját. Németország megkísérelte az ántánt lazítását, — s valóban rejtélyes, hogy ez nem sikerült az oroszoknál, akiknek konstantinápolyi törekvéseit éppen az ántánt, névszerint Anglia ellenezte szívósan. Nem sikerült közeledni Angliához sem. Még Stieve is gyanakvással nézi Anglia kitartó küzdelmét a német hajóépítés ellen, holott Anglia a flottagyarapításról saját szövetségesét, Oroszországot is lebeszélte, -— annál nagyobb gyanakvással fogadta ezt a „beavatkozást" Vilmos császár, akinek saját hatalmáról 1912 táján aligha volt más fölfogása, mint 1890-ben, mikor Bismarcknak föntebb leírt örökét átvette. Valamelyes engedményre mégis hajlandó volt, Grey angol külügyi államtitkár azonban keveselte a Haldane lordnak 1912 februárban tett ígéreteket; viszont sokalta a németeknek fölajánlott kedvezményeket (Zanzibar és Pemba, a belg Kongó megvásárlásának joga, Angola).