Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Stieve; Friedrich: Deutschland und Europa 1890–1914. Ism. Török Pál 319

TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 319 Friedrich Stieve: Deutschland und Europa. 1890—1914. Verlag für Kulturpolitik, Berlin, 1926. Az egysége^ német birodalom megalakulásának korával kezdi előadását Stieve, nem mintha a világháború előzményei odáig nyúlnának vissza, hanem azért, mert az európai nagyhatalmak térképe akkor nyerte azt az alakot, amelyben őket a világháború találta. 1871-ben váratlanul kemény valósággá lett a német költők álma, az egységes birodalom. Elkésve lépett a németség a nagyhatalmak korába, az Európán kívüli világrészeken már nagyjában osztoztak a korábban érkezettek, — s a parvenüre gyanakvással néztek a régi gazdagok. Az új császárság népének külpolitikai gondolkozása fejletlen volt s Bismarck nem alapított iskolát. Hosszas kancellársaga idején egyre bonyolultabb szövetségrendszert épített ki és bukásakor (1890) a német birodalom mintegy központja volt egész Európának. Már évtizedes múltra tekinthetett vissza a hármas szövetség, melyhez 1883-ban Románia is csatlakozott. Oroszországgal a három császár szövetség megszűnése után, külszíni·© áruló viszontbiztosító szerződést kötött Bismarck 1887-ben. Ε szerint látszólag kiszolgáltatta Konstantinápolyt és Ausztria-Magyarországot egy orosz támadásnak, — a valóságban megújította az 1853-i kombinációt Oroszország ellen.— Ebben az új kombinációban Franciaország helyét Ausztria-Magyarország foglalta el, s ez az új kombináció annyival volt erősebb az 1853-inál, amennyivel a szárd királyságot az egységes Itália felülmúlta erőben. Angliával szemben fennálló barátságos viszonya a felsoroltakon kívül Spanyolországot is a német csoportba vonta: együtt volt ott egész Európa az egy Franciaország kivételével. Ezt az állapotút örökölte Bismarcktól 1890-ben hazája. A fiatal II. Vilmosnak első tette volt az orosz „viszontbiztosítási" szerződés felújításának megtagadása. Nem tartotta becsületes dolognak, hogy a szövetséges Ausztria-Magyarország háta mögött ellene irányuló szerződést kössön a cárral. Oroszországban erős volt a Béccsel szemben való gyűlölködés és mindig erős volt a németellenes irány is, könnyű volt ezt most a franciáknak kihasználniok, — 1891 közepén francia hajóraj látogatott el Kronstadtba, augusztusban már megvetették a végleg 1892-ben kötött szövetség alapjait: a két birodalom szövetkezett, a szövetség határideje: „ameddig a hármas szövetség fennáll." Stieve ebben és a következőkben mentegeti II. Vilmost, főintézőként a háttérben maradó Fritz von Holsteint mutatja be. Ez az éles emlékezetű ember tanácsaival több ízben károsan befolyásolta a császárt. Holstein zárkózott természetének éppen ellentéte volt a császár, aki határozatlanságát hangos szavakkal, békés szándékait kardcsörtetéssel takarta.