Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Dengel; Ignaz Philipp: Der Aufenthalt Kaiser Josephs II. in Rom im Jahre 1769. Ism. Tóth László 316

318 TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 318 tenni. Hideg· racionalizmusa mellett érthetően kevés érdeklődéssel töltötte el a látottak művészi szépsége. Ennek értékeléséhez és élvezetéhez hiányzott belőle a megfelelő érz.'k, de éppen ilyen idegenül járt kelt Róma egyházi és világi társadalmában is. A társadalmi élet zaja és a formákat sokszor félretevő szélsőségei, amiben sokszor nem volt különbség az egyháziak és a világiak hangos, majdnem mindig a nagy nyilvánosság előtt lefolyó élete között, inkább elidegenítették, mint vonzották őt. A katholikus egyház nagyszerű alkotásai sem tudtak a lelke mélyéig hatni, a spirituális tartalmat, a nagyszerű összhangot nem tudta megérezni a pompás alkotások mögött. Az egyház kormányzatában szembeötlő emberi gyarlóság pedig kedvét vette az elmélyedéstől, mely a tökéletes megértéshez vezet. Így érthető, hogy Róma a császárnak lelket átformáló élményt nem jelentett és a római napok után sem kellett egyházpolitikai felfogásán változtatnia. Ez pedig legvégső formájában abban érlelődött ki, hogy mély és igazi vallásosságát egészen belső ügyének tekintve, az egyházban az államhatalom egyik legerősebb erkölcsi támaszát látta ugyan, s az ő rendszerében úgy a katholikus egyháznak, inint a többi vallásnak az állami és társadalmi rend egyik legerősebb fenntartójának és őrzőjének feladata jutott osztályrészül, de csakis az államhatalom által szigorúan megszabott keretek között. A császárnak ezen teljesen a XVIII. század felvilágosodott fejedelmi abszolutizmusának eszmekörében fogant felfogásán, amelynek belső ellenmondásait ő sohasem érezte, a római látogatás nemcsak nem változtatott, de szinte méginkább szigorított. Dengel mindenképen szép és hasznos munkát végzett nagy tanulmányával, amelyhez összegyűjtötte úgy a római, mint a bécsi levéltárakban található forrásanyagot és azt egységes, kerek képben foglalta össze. Legfeljebb talán a császár utazásának itáliai visszhangjával bánt el kissé mostohán, amiről pedig az egykorú újságok és a sok üdvözlő költemény bő és érdekes képet nyújt. Ezekről szinte teljesen hallgat Dengel, pedig a közhangulatnak, amely a császárt fogadta, ezek az igazi kifejezői, a történetírónak kár volt tehát mellőzni őket. Különösen gazdag anyagot szolgáltattak munkájához Garampinak, a későbbi bécsi nunciusnak, akkor a pápai államtitkárság egyik magasrangú prelátusának (segretario delle cifre) feljegyzései, amelyek érdekes előzményül szolgálnak a következő másfél évtized történetéhez is, amikor Garampi, mint nuncius, erősen szembeszállt a császárral egyházpolitikája miatt. Itt Rómában az egyházpolitikát illetőleg látszólag még teljes az összhang a nyersességig őszinte, elveit nyílegyenesen követő császár és a gondolkodásánál csak beszédében finomabb és fordulatosabb főpap között. Dengel jeles munkáját sem a császár életrajzírói, sem a jozefinizmus történetírója nem nélkülözhetik a jövőben. Tóth László.