Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Dengel; Ignaz Philipp: Der Aufenthalt Kaiser Josephs II. in Rom im Jahre 1769. Ism. Tóth László 316
TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 317 levelében kifejezést is adott. Ugyanaz nap délutánján történt a császár híres látogatása a konklávéban. Miután ekkorra várták az egyik elkésve jött bíbornoknak a bevonulását, s ezért a konkláve kapuját ki kellett nyitni, jó alkalomnak kínálkozott ez, hogy a császár a bíbornoki testület tagjait a konkláve falain belül megláthassa s ott velük beszélhessen is. Előre gondosan megállapított szertartások között fogadták a bíbornokok, köztük a császári követ, Alessandro Albani is az öccsével együtt inkognitóban megjelenő császárt, aki először érdeklődéssel szemlélte végig a konkláve helyiségeit, majd egyenként rövidebb-hosszabb beszélgetésbe elegyedett a bíbornoki kollégium tagjaival. A rendkívüli látogatás persze rendkívüli módon csigázta fel a kortársak érdeklődését. Ezért hamarosan hihetetlennél hihetetlenebb hírek keringtek a császári látogatás részletei felől. Pedig a hitelt érdemlő egykorú híradásokból, amelyeket Dengel körül tekintő gondossággal gyűjtött össze a levéltárakból, kiviláglik, liogy a császár sem közvetett, sem közvetlen úton a választás kimenetelére befolyást nem kívánt gyakorolni s látogatása alkalmával pusztán személyes benyomások gyűjtésére szorítkozott. Tulaj donképen személyi jelöltje sem volt a pápai trónra, csupán azt óhajtotta, aminek több alkalommal kifejezést is adott, hogy olyan férfiúra essék a választás, aki már egyéniségénél fogva is alkalmas arra, hogy a jó viszonyt a szentszék és a fejedelmi udvarok között épségben fenntartsa. A jezsuiták eltörlését vagy más módon való elnyomásukat, úgy amint az a latin országokban történt, a maga részéről nem látta szükségesnek, ellenben a rend jövendő sorsát a megválasztandó pápa kezébe látta letéve, s ebbe a sorsba ő belenyugodni látszott. A konklávéban tett látogatás után, amely a császári utazásnak legjelentősebb mozzanata, II. József még két hétig maradt Rómában. Ezen idő alatt alkalma volt nemcsak a város antik és keresztény emlékeit megszemlélni, hanem humanitással teli gondolkodásának megfelelően, különösen beható érdeklődést tanúsított a különféle szegényeket és betegeket gondozó intézmények szervezete és működése iránt. Személyes vallásosságának szép bizonysága volt, hogy a húsvéti ájtatosságokat a nyilvánosság színe előtt elvégezte, aminek emlékét ma is hirdeti a német nemzeti templomban, a S. Maria deli' Animában, elhelyezett emléktábla. Estéit rendesen a római arisztokrácia társaságában töltötte, anélkül azonban, hogy kedvét lelte volna az előkelő társas élet zajos örömeiben. Március 30-án. néhány napra Nápolyba utazott, ahonnan visszatérőben április 10-ét ismét Rómában töltötte. A következő nap már Firenzébe utazott tovább, ahonnan csak júniusban érkezett vissza Bécsbe. II. Józsefnek rövid római tartózkodása alatt is alkalma volt jóformán mindent látni és széles körben megfigyeléseket