Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Dengel; Ignaz Philipp: Der Aufenthalt Kaiser Josephs II. in Rom im Jahre 1769. Ism. Tóth László 316

316 TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 316 Ignaz Philipp Deiigel: Der Aufenthalt Kaiser Josephs II. in Ilom im Jahre 1769. Wien, 1926. (Különlenyomat a Jahrbuch der österreichischen Leo-Gesellschaft-ból.) II. József első római útjával és annak jelentőségével a császár életrajzírói eddig meglehetős mostohán, csupán egyoldalii forrásokra, elsősorban a császárnak anyjához intézett leveleire támaszkodva foglalkoztak. Pedig ez út mélyreható benyomásainak jelentősége tagadhatatlan a császár lelki életének kifejlődésében, s különösen egyházpolitikai rendszerének kiépítésében. Jó gondolat volt tehát ennek a császári utazásnak a történetét, különösen az eddig elhanyagolt római forrásanyag figyelembevételével alapos tanulmány tárgyává tenni. II. József először 1767-ben szándékozott meglátogatni az örök várost. Ügy tervezte, hogy kedvenc nővérét, Mária Jozefát, esküvője után testvérével, a toscanai nagyherceggel együtt lekísérik férjéhez Nápolyba, ahonnan visszajövet pedig meglátogatják az örök várost. Meg is történt minden előkészület a császár inkognito római utazására, de a sors kegyetlenül máskép határozott. A fiatal főhercegnő éppen az esküvői előkészületek közben, 1767 októberében, himlőbe esett és néhány napon belül meg is halt. Az igazán váratlanul jött haláleset miatt természetesen elmaradt a tervezett római utazás is, de a vágy továbbra is élénken élt a császár lelkében, mihamarább meglátni az örök várost. Erre a jó alkalom nem is késett soká. 1769 február 2-án hirtelen meghalt XIII. Kelemen pápa. Róma új konklávéra készült, amelynek kimenetele pedig nemcsak a latin államokban különösen szorongatott jezsuita rend további sorsára nézve ígérkezett sorsdöntőnek, hanem az egyház és a fejedelmek, illetőleg az államok viszonyának további alakulására vonatkozólag is új elhatározásokat ígért. Ilyen körülmények között érthető, hogy a császár érdeklődése ismét erőteljesen fordult Róma felé. Miután magánkörülményei ekkor nemcsak lehetővé, de egyenesen kívánatossá is tettek számára egy hosszabb utazást, március 3-án legszűkebb kíséretével, gróf Falkenstein álnéven, gyors elhatározással Rómába indult. Szinte elképzelhetetlen mértékig fokozódott érdeklődés kísérte útján a császárt, aki V. Károly óta először s, hozzá még egészen rendkívüli körülmények között, a székiiresedés ideje alatt látogatott el Róma falai közé. A császár Venezián, Bolognán, Forlin, Riminin és Spoletón át utazott és március 15-én érkezett meg Rómába, ahol a Villa Mediciben levő szállásán már testvére, Leopold toscanai nagyherceg várta. Első látogatása, a megérkezést követő napon, a Szent Pétertemplomnak és a Vatikánnak szólott. Bár II. Józsefben kevés érzék volt a művészi szép megértése és igazi élvezete iránt, mégis a templom arányai és szépsége még az ő erősen realisztikus lényét is meghatotta, aminek anyjához intézett