Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Balanyi György: Assisi Szent Ferenc. Ism.: Patek Ferenc 311

312 TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 312 zett. S ha majd a jövőben a Szent Ferenc-irodalom derék munkásait említjük, egészen nyugodtan beszélhetünk Schnürer, Goetz, Wenck, Hefele és az olaszok mellett a magyar Balanyiról. Egyik-másik megállapítása méltó arra, hogy kilépve a magyar nyelv megszabta szűk keretekből, a keresztény világ tudós közvéleményének közkincsévé váljék. Így piaiig hiszem, hogy azon, amit Szent Ferenc és Szent Domonkos találkozásáról s ennek jelentőségéről mond, a későbbi kutató lényegesen változtathasson. Ugyanezt mondhatjuk a rivotortói tartózkodásra vonatkozó részről is. Szenzációs és nagyszámii új megállapítást persze nem várhatunk a könyvtől. Kizárja ezt elsősorban az, hogy Szent Ferenc életének s a hozzákapcsolódó problémáknak annyi és oly jeles munkása volt már eddig, hogy rendkívüli kutatószerencse, vagy rendkívüli kritikai szellem kellene ahhoz, hogy valaki az eddigiekhez lényegesen iíj megállapításokat vagy szempontokat csatoljon. Merész és újszerű hipotéziseket persze lehetne felállítani — a meglehetősen ingadozó és, hiányos franciskánus tradíció erre bő teret enged —, ez azonban bár szellemes, de terméketlen szórakozás. A szerzőnek nem is ez a célja. Az ő szándéka az volt, hogy a nagyközönségnek nyújtson egy élvezettel és lelki haszonnal olvasható Szent Ferenc-életrajzot, úgy azonban, hogy az mindenképen a tudományos kutatás mai színvonalán álljon, s annak eredményeit, ahol az adott keret szétfeszítése nélkül teheti, kiegészítse és megjavítsa. Ezt a célt el is érte, ha nem is mindenütt tökéletesen kielégítően. Ebbeli sjkere a lelkiismeretes munka megérdemelt jutalma. Nagyon alaposan ismeri a forrásokat. Ahol ezeket idézi, nyugodtak lehetünk róla, hogy nem feleslegesen teszi, s a legfontosabb helyre irányítja figyelmünket. Főleg pedig nem a mások idézeteit idézi, ami sokkal elterjedtebb eljárás, mint egy ártatlan olvasó gondolná. Munkája végén függelékszerűen össze is állítja — s ezzel különös hálára kötelezi a franciskánus történelem kezdő búvárait — a közvetlen forrásokat, röviden jellemezve azokat, s felsorolva kiadásaikat Anélkül azonban, hogy, mint egy bírálója megjegyezte „beható forráskritikát" nyújtana. Az író maga tudja legjobban, hogy ezt ilyen szűk helyen nem is tehette. Éppen ily teljességgel ismeri a modern tudományom Szent Ferenc-irodalmat. Az ő bibliográfiáját .semmiképen nem tudnám kiegészíteni, inkább azt volnék hajlandó kifogásolni, hogy egy-két igazán jelentéktelen munkát is felsorol. Kár, hogy e jól megválogatott és lényegében teljes apparátust egy külön jegyzékbe nem foglalta össze. így, jól ismerve az anyagot s annak modern tudományos feldolgozását, egyszerű és egészséges metódussal építette fel munkáját. Ahol megállapodott, joggal elfogadható az eddigi