Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Balanyi György: Assisi Szent Ferenc. Ism.: Patek Ferenc 311

TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 311 atlaszt előállító és kiadó Állami Térképészeti Intézetnek az atlasz jó előállításán kívül az, hogy egy ilyen történelmi atlaszsorozattal kockázatos üzleti viszonyok között is támogatja a történettanítást és kutatást. Negyven évvel ezelőtt Helmár Ágoston Magyarország első történelmi térképét egyetlen lapon adta ki, mert az ezeréves történelemnek több lapon való megrögzítésére nem talált kiadót. Negyven év után végre még a világtörténelmi atlaszoknak is van kiadója. viiéz Málnásy Ödön. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc. Budapest. 1S27. Szent István-Társulat. S° VI 11+479 lap. A hétszázéves Szent Ferenc-jubileum csaknem beláthatatlan tömegét termelte az assisibeli Poverellóval foglalkozó munkáknak, dolgozatoknak úgy a szaktudomány, mint az irodalom s a művészet terén, mutatva ezzel azt, hogy a legkedvesebb szent ideáljai a hosszú .«zázadok folyamán semmit sem vesztettek hatóerejükből s a XX. századbeli ember komplikált. kritikus és pesszimizmusra vagy közönyre hajló lelke éppen úgy nem tud szabadulni a Szent Ferenc minden tettétől, minden szavából kiáradó igaz krisztusi, keresztény szelídség, szeretet és alázatosság varázsa alól, mint egykor az Apenninek völgyeinek egyszerű, s bizony elég bárdolatlan erkölcsű lakói. A Szent Ferenc alakja köré fonódó irodalomnak és művészetnek e jubiláris fellendüléséből Magyarország is kivette a maga illendő részét. S a jubiláris év meghozta azt is, ami már régóta érezhetően hiányzott idevonatkozó irodalmunkból: Szent Ferenc első méltó magyar életrajzát, amely úgy a szakember, mint az áhítatos közönség kívánságait egyaránt kielégíti. Aki csak felületesen is figyelemmel kísérte Balanyi Györgynek a franciskánus, problémák s általában a középkori egyháztörténelem körébe vágó munkásságát, az eleve tisztában lehetett azzal, hogy ennek a nemes, de nehéz feladatnak az elvégzésére Magyarországon ma ő a leghivatottabb. Bámulatos tárgyismerete, valóban szerzetesi önmegtagadásra valló elmélyedése és szorgalma, a tárgyalt anyaggal való szerencsés lelki közössége s nem utolsó sorban figyelemreméltó írói készsége előre biztosították, hogy munkájának eredménye méltó lesz a vállalt feladathoz. Ezzel, amit most mondottunk, egyáltalán nem akarunk kibújni a kritikus nem mindig kellemes kötelességei alól, mivelhogy Balanyi munkájának nincs is szüksége üres pajtáskodó dicséretekre, a hivatalos, vagy amatőr kritika vállveregető elismerésére. Nem Sabatier és nem Jörgensen; nem tárhatott fel — Budapesten — a történeti kutatásnak új, szűz területet, mint az előbbi, és nem költő — azt mondhatnám, szerencsére —, mint az utóbbi. De becsületes, jó munkát vég-