Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Kurucz György: lásd Albisi Barthos Indár.
TÖRTÉNE ΓΙ IRODALOM. 309 elhelyezkedéséről adott térkép és még inkább az ókori Nyugat és Kelet közgazdaságáról készített 1—1 térkép. Az ókori néprajzi térkép — jóllehet a Földközi-tenger nyugati medencéjének vidékéről nem tájékoztat — még így is gazdagabb Schubert hasonló tárgyú térképénél, az ókori közgazdasági térképek pedig több tekintetben a kevésszámú külföldi közgazdasági térképek anyagánál is tartalmasabb. Az a 15 térkép, melynek tartalma a magyar történelmi térképészetben már eddig is ismeretes tárgyú volt, elődjeivel szemben jelentékeny haladást mutat, sőt egyik térkép (a római császárság aldunai tartományairól) a szerzők magyar történelmi atlaszának rokontárgyú térképével (a római uralom kora) szemben is gazdagodást és olyan átdolgozást jelent, mely akkori bírálatomban1 felsorolt hibák és hiányok nagyobb részének kijavítását bizonyítja. Mindamellett Taurunum (Zimoriy) ezen a térképen sem található meg, a Maros pedig Marisusnak van nevezve, jóllehet a római íróknál Marisia, a görögöknél Mrapic, vagy máskor Mdpiooç névi η szerepel. Ugyanezen a térképen számos olyan helység van feltüntetve, melyeknek azonosítása még vitatható, ezért a szerzők helyesen tennék, ha az atlaszok elkészítése után egy névmutatót készítenének, amelyben a bizonytalan azonosításokhoz is rövid magyarázatot adnának. Az atlaszban a szerzők a fontosabb ütközetek helyét keresztbefektetett kardokkal és évszámmal jelölték. Célszerű volna a békekötések helyr ét is megjelölni egymást fogó két kézzel és évszámmal. Erre a szerzőknek a közép- és újkori történelmi atlaszban bőségesen lesz alkalmuk. A gazdasági térképen a termékeket helyesebb lenne a katonai térképeink egyezményes jeleinek felhasználásával jelölni, mert ezt a cserkészifjak és a tanárok jobban ismerik és sok más szempontból is szükséges ezen jelkulcshoz alkalmazkodni. A térképen fel vannak tüntetve a hadjáratok fővonalai, de már a közlekedő vonalak részben hiányosak, részben teljesen hiányzanak. Egy térképről sem szabad elhagyni az elsőrendű úthálózatot, de különösen fontos az ókori Nyugat közgazdasági térképén és a római birodalom térképein az elsőrendű szárazföldi közlekedő vonalakat szembetűnően kidomborítani, mert csak így lehet szemléltetni és a könyv betűjénél is világosabban kifejezni azt, hogy a Földközi-tenger medencéje körül alakult hatalmas római birodalom soknyelvű lakosságát a stratégiai és közgazdasági jelentőségű szárazföldi közlekedő fővonalak mint valami vasabroncsokat foglalták össze. Természetesen elsősorban a Földközi-tenger partján megszakítás nélkül végighaladó római műútnak, továbbá a mostani Calais—Bécs—Konstantinápoly-vonal ősének és a Konstantinápoly—Bagdad vonal elődjének, a Sardes és Susa közötti 1 Századok, LX. évf., 864. 1.
