Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

A KIRÁLYI SERVIENSEK ÉS A Ρ ATRIMONI ÁLIS KIRÁLYSÁG. 279 familiaris, szolga éppúgy familiaris volt, mint a nagy uradalmak kezelője, várak castellanusa.1

Az egyik is, a másik is fáradozásáért az ellenszolgáltatást főképen természetben kapta, a kisebb lovat, ruhát, némi díjat, s az úr konyháján élt, a nobilis, maga is hatalmas úr, hivatal, birtok jövedelmében részesedett, vagy más módon élvezett anyagi előnyöket.2 A familiaritasban mindenfajta társadalmi osztály találkozhatott s keveredett; épp ez a heterogén jelleg fontos reánk nézve a vizsgálódás szempontjából. A király famíliája is a legkülönfélébb elemekből verődött össze. „Előkelőbb tagjai lehettek, az időnkint ott tartózkodó 'urak, kik haddal, harcosokkal szolgálták 1 1288: Knauz. II. 247. 1.; 1290: W. IX. 531. 1. cívis familiarisa, ser vieil se; 1222—77: Kubinyi. I. 99. 1. cantor serviense; 1270: Η. ο. VIII. 128. 1. maior speculator serviense; 1238: Endlicher. 445. 1. „cum nummulariis autem seruiens comitis parochiani, uel cuiuscunque alterius non ineedat..."; 1287: Η. ο. II. 19. 1. „castrenses . . . seruientes comitis Johannis"; 1263: Η. ο. VI. 114. I., 1265: F. IV/3. 294-5. 1., 1268: W. VIII. 200—1. 1., 1272: F. V/1. 210—11. 1.. 1272: F. VI1/4. 142—4. 1., 1275: F. VII/2. 37—9. 1.; 1275: Hazai okl. 71. 1. várjobbágyok mint serviensek, familiárisok. Már Szekfű kiemelte, hogy ez a várszerkezet bomlásának egyik tünete (Serviensek, 24. 1.) s mutatja, hogy a hadrendszer a birtokos servienshadára tolódik át; 1230: W. VI. 484., 490. 1. castellanus serviense és 1291: Η. ο. VI. 376. 1. castellanus mint serviens. Némelyik olyan tehetős, hogy birtokot adományoz (1230: Soproni okl. I. 18. 1.), urával együtt hűtlenségbe esve. birtokot veszt el (1300: Η. ο. VI. 461. 1.). A família különféle elemeit szépen látni 1291: Knauz. II. 296. 1. „Andreám nobilem de Ayka, palatinum curie . . . Lodomerij, Strigon. archiepiscopi, Michaelem de Menchel magistrum paniferorum, oomitem Stephanum fllium Fulkus, Lukách paruum, magistrum Cephas, oomitem Ladislaum fllium Sukod, Zoerardum de calidis aquis, Albertum ciuem Strigon., seruientes eiusdem domini nostri archiepiscopi, nuper de exercitu regio de Theotonia reuertentes..." Hogy a serviensek között sok már a nobilis, 1260: F. IV/3. 25. 1.; 1265: F. X/3. 265. 1.; 1265: W. VIII. 122. 1.; 1268: W. III. 192—3. 1.; (= F. IV/3. 477—8. 1.) „de genere Sadan"; 1275: W. IX. 133. 1. „de genere Herman"; 1282: W. IX. 338. 1.; 1288: F. V/3. 409—410. 1.; 1289: H. o. VI. 343. 1. (= F. V/3. 462. 1.); 1291: Η. ο. VII. 220. 1.; 1295: F. VII/3. 108. 1.; „de genere Ludan"; 1296: F. VI/2. 19. 1.; 1300: u. o. 265. 1.; 1300: u. o-261. 1.; 1300: W. X. 374. 1. stb. 2 Erre vonatkozólag az Árpád-korban kevés az adat; ezek is inkább közvetve nyújtanak némi felvilágosítást. 1230: Zalai okl. I. 6. 1. „Nicolaus Alius Mossey de Gurle" végrendeletében „...item equos meos et boves quos habui, et vestimenta mea reliqui uxori mee, de quibus duobus servientibus meis solvat stipendium suum, Martino scilicet dimidiam