Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243
278 VÁCZY PÉTER. Hogy valamelyik nobilis nagybirtokos udvarába szegődjön, s annak híve legyen, annak indítékokai közt — az egészen személyes természetű elemeken kívül (barátság,1 stb.) — egy ilyen hatalmas úr támogatása, védelme, kegyének elnyerése, volt a legfőbb motívum. A középkorban, hol az államszervezet működése társadalmi erők relatióin nyugodott, a kisebb emberek emelkedése, vagyonosodása, érdekeik védelme legnagyobb részben így vált lehetővé. Szekfű kimutatta, hogy a dominus hatalmának nagyobbodásával párhuzamosan növekedett familiarisainak, híveinek rangja, hatalma is. Nyilvánvaló, hogy a familiaritas alatt sokféle rangú, rendű ember húzódott meg, az egyszerű belső szolgálatot végző hűségük, eddigi szolgálatuk jutalmazása, többször egyenesen valamilyen nagy pénzbeli áldozat viszontszolgálata, kártérítés, vagy haláleset engesztelési díja, pl. 1255: Knauz. I. 430. 1. „... Symeoni üdeli seruienti nostro pro stipendio sui fldelis seruicii, nobis exhibiti, duorum annorum, propter indigenciam aliorum rerum nostre ecclesie..."; 1275: W. XII. 159—160. 1. „pro morte". Ilyen esetben, ha a birtokot mégis visszavennék, akkor „eidem . . . uel successoribus suis taxacionem quinquaginta marcarum, quibus decapitacio et mutilacio digiti . . . est taxata, soluere teneantur." (1291: W. V. 56. 1.) Van eset arra is, hogy serviense lelkiiidvéért birtokot adományoz az egyháznak, pl. 1292: Knauz. II. 334. 1.; 1233: Η. ο. IV. 14. 1. a kereszt felvételére szóló fogadalmát úgy váltja meg a dominus, hogy milesének birtokot adományoz. Sokszor az adomány végrendelkezéssel jut kapcsolatba, pl. 1226: Smiciklas. III. 260. 1.; 1227: F. III/2. 106. 1. végrendelkezésben „exceptis vineis illis, quas in eodem praedio seruientibus meis contuli possidendas". A birtoknak bizonyos adóval való megkötése, ha az adományozó prépost utódjának nem szolgál, mely rávilágít a viszony személyes^ természetére. 1280: Knauz. II. 122. 1. Muthmerius szepesi prépost birtokot ad „fideli et familiari seruienti nostro, pro meritis et seruicijs suis, que nobis exhibuit...; excepto eo, quod si idem Stephanus post mortem nostram preposito, in locum nostrum succedendi, non seruiret, uel debitum non impenderet famulatum; extunc... vnum fertonem et non plus, singulis annis dare... teneatur". Az adományozásra vonatkozólag még 1268: F. IV/3. 477—8. 1.: 1272: W. XII. 59. 1.; 1276: W. IX. 157. 1.; 1278: Teutsch-Firnhaber. I. 114. 1.; 1280: Smiciklas. VI. 358—59. 1.; 1283: W. XII. 408—9. 1.; 1291: W. X. €4. 1.; 1291: Η. ο. VIII. 310. 1.; 1292: W. X. 89—90. 1.; 1293: Smiciklas. VII. 129—131. 1.; 1294: W. X. 160—1. 1.; 1296: W. XII. 593—4. 1.; 1298: W. X. 314—5. 1.; 1298: Η. ο. VIII. 380—1. 1.; 1298: F. VI/2. 150—2. 1. stb. V. ö. Szekfű: Serviensek. 33—34. 1. 1 1291: F. VI/1. 182. 1. „...nec dominus rex aliquem quacunque familiaritate et amicitia sibi iunctum . . . contra ipsum ducem iuuabit..."; 1259: Smiciklas. V. 149. 1. „familiärem sociam..." stb.