Századok – 1927-1928
Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243
r. 272 VACZY PÉTER. helyettese (nádor).1 Királyi zászló alatt harcolnak „magukban és személyesen", tehát nem tartoznak bizonyos számú katonát kiállítani (maguk közül), harcolnak pedig a király seregében, s nem valamelyik „baro" serviensei között2 A személyt illető adómentesség, mely a birtok jelentőségének egyre növekvő emelkedésével áthárul fokozatosan magára a birtokra.3 És miként az „in domo 1 Kiiauz. I. u. o. (Art. 1.) Az élő gyakorlatban: 1233: Η. ο. VII. 22. 1. Demeter (országbíró) írja „quod cum dominus rex totam causam suorum seruiencium in parocliia scilicet ferrei castri existencium... noetro commisisset iudicio determinandam..." ; mentek a eomes és ofl'iciálása bíráskodása alól. Pl. 1275: Η. ο. VII. 158. L, 1275: Knauz. 11. 53. 1., IV. László: Η. ο. VIII. 277. 1. stb.; a congregatiórá pl. 1267: H. ο. VIII. 109. 1.; 1270: Smiciklas. V. 547. 1. „... universi ûdeles nos.tros tam ecclesiastice persone, quam servientes regales, qui temnore coronati onis nostre in integrum immensam congregation cm apud Albam fecerant . . ."; sőt kezdenek bizonyos autonóm jogokat gyakorolni 1232: Smiciklas. III. 375. 1. királyi engedéllyel bíráskodnak hatalmaskodás esetén, 1227: W. VI. 141. 1. önhatalmúlag birtokiktatást végeznek; 1282: W. IV. 243. 1. talán azt a következtetést engedi meg, hogy az Aranybullának megfelelően (Art. II.), a nádor elé a káptalan és nem a pristaldus tanúsága mellett történt idézést a királyi serviensek jogának tekintették. Knauz. I. 233. 1. (Art. VII.) Hogy 1222-ig a királyi serviensek kötelesek voltak e a királyt idegenbe követni, ezt adatok hiányában közvetlenül nem lehet megállapítani. A kérdés azonban magától oldódik meg, ha meg tudunk felelni arra: kik voltak a királyi serviensek1? Hogy „sub vexillo regio" szállnak hadba pl. 1273: W. IX. 19. 1.; 1275: Knauz. II. 53. 1.; 1275: W. IV. 50. 1.; 1277: W. IV. 84. 1.; 1287: H. o. IV. 71. 1. Midőn 1282-ben a „filii comitum udvarnicorum" szabadságuk megerősítését kívánták, azt mondják, hogy „nub vexillo regio, tamquam regales servientes" tartoznak harcolni. (W. IV. 243. 1.); IV. Béla „Siculi de Wagli" részére megadja azt a szabadságot, hogy „non sub certo numero, vd eo modo, sicut seruientes regales per se et personaliter armati nobiscum exercituare teneantur". (F. IV. 3. 548. 1.) V. ö. Tagányi: Tört. Szemle. 1916. 313. 1. Már 1186 ban liberos et militari armatu in exercitu . . . regis equitandos..(Knauz. I. 131. 1.), ha az adat nem hamis, v. ö. Szentpétery: Regesta. I. 47. 1. (146. sz.). A „sub vexillo regio" joga természetesen nem jelenti azt. hogy királyi serviens valamelyik nagyúrhoz nam csatlakozhatott, s fordítva: királyi zászló alatt küzdhetett várjobbágy (pl. 1266: Η. ο. VI. 143. 1.), speculator is (1269: F. IV. 3. 525. 1.). Sohasem szabad merev jogi kényszert feltételezni. 3 Knauz. I. 233. 1. (Art. III.) A fejlődés, menete ide irányul. de még a XIII. század közepén az egyházi és nemesi birtf k sem szerez egyetemes mentességet. (Természetesen csak a rendes adók alól.) V. ö. Eckhart F. id. m. A személyes adómentességhez lásd az ú. n. nemesítési formulát. Hogy
