Századok – 1927-1928

Értekezések - VÁCZY PÉTER: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság - 243

264 VÁCZY PÉTER. alkothattak, közöttük és a király közt az alattvalói viszonyon túlmenő különleges, közvetlenebb kapcsolat állhatott fönn. Most már azt látjuk, hogy ugyanezekkel a szavakkal tesz a király vár jobbágyot, castrensist, tárnokot, stb. is királyi servienssé. Tehát ök is a király udvarához tartoznak. Mi következik ebből? Ebből csak az következhetik, hogy a királyi serviensek és azok között, kiket a király a XII. század végén „in domum suarn regiam" vett föl, valamiféle continuitas áll fönn. A két társadalmi csoport egymásba kapcsolódik, mondhatni, az egyikből keletkezett a másik. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a kettő tulajdonképen ugyanegy, ezt a következtetés már nem engedi meg, sőt ellenkezőleg lehetségesnek tartjuk, hogy a XII. századi „elődök" más jogok alatt éltek, mint a XIII. század fejlettebb viszonyai közt, a kialakuló rendi társadalom légkörében vívódó királyi serviensek. Ez a kapcsolat olyan, mint a híd két világ között. A királyi serviensek intézménye gyökereit egy olyan társadalmi réteg talajába ereszti le, hol maga a királyi serviens" név még ismeretlen. A serviens kifejezésnek azonban már a XIII. század előtt is van története. Csodálatos az, hogy túl a szavak esetleges találkozásán, a királyi serviens kifejezés nem a XI—XII. századi „serviens" szóhoz fűződik, hanem az „in aula regia"-hoz. Ez az, ami döntő jelentőségű a probléma kifejtésének további sorsára. Mert mit vettek fel eddig? Mit hitt Erdélyi, amint a bevezető sorokban vázoltuk? Erdélyi úgy látta, hogy a királyi serviensek egy a várjobbágyoknál kisebbrangú szabados serviens osztályból emelkedtek fel a szabadok társadalmába. Fokozatosan, 1217-től kezdve a királyi servienseket a király ezekből a szabados szolganépekből, serviensekből nevezi ki. Ez azonban nincs így. Akiket a király királyi serviensekké tesz, azokat sohasem nevezi szabados servienseknek, hanem „iobbagiones castri, castrenses, taverniei, udvarnici, stb." Azok szexinte a szabados serviensek, akiket Albeus öszszeírásáBan lovas servienseknek nevez. A királyi serviensek így a király népei közt is feltehető lovas serviensosztályból eredtek. A serviens szónak ezzel ellentétben sokkai tágabb körű, általánosabb a jelentése. Egészen erőszakos a serviens kifejezést csak a lovas szolgálatot végző népekre szűkíteni. A XII. században mindazokat, akik valamiféle „servtíiumot" végeztek, kapcsolatban a servitiummal, servienseknek nevezték. A servitium pe-