Századok – 1927-1928
Értekezések - FEHÉR GÉZA: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban 1
A BOLGÁR EGYHÁZ KÍSÉRLETEI És SIKEREI HAZÁNKBAN. 15 Szóval a veszprémvölgyi apácakolostor első iguminje a hercegnő volt, de politikai szempontból fontosabb személy is élt itt, fia, a bolgár trón várományosa, akinek földközösség". Czebe Gyula i. m. 42 s kk. 11. szerint „Többet lehet várni, talán az egész megfejtést is, egy modern görög szótól. Egy 6 μιράς ill. μέρας, Thrákiában ma járatos szónak az alakja (declinatiója) teljesen egyezik az itt föltettel, jelentése szintén használható volna, mivel gazdasági vonatkozású, t. i. (bérelt) földet, szántót, legelőt, vagy szőlőt jelent." Ez ellen azonban már Czebe felhozza, hogy a görög μεράς származása nincs tisztázva, lehet török eredetű is, amely esetben nem lehet köze a mi μφά-nkhoz. így azután, a görög uoipas szóra gondol. „Felvételére — írja Czebe — az indított, hogy Fr. Miklosich, .... mirazu, azon az egész Balkánon elterjedt szónál, amelyre kezdetben a thrákiai μιράς-t illetőleg is gyanakodni lehetett volna, .... besoroz a rokonságba egy újgörög μοράσιον-t is. Ő nyilván az egész balkáni rokonság kiindulópontjául tekinti e szót." Czebének eme kérdésszerű megjegyzéseire az alábbiakban adjuk meg a választ: 1. Mind a két szó, a μέρας ésa mirazu is megvan a bolgárban, a görögben azonban egyik sincs meg; 2. sem a μοίρα sem a μοιραοιον-nak nincs senmii köze az említett szavakhoz: 1. Bőig. ΐν\ερα „legelő". Ez a szó nem görög, nincs is meg a görögségben, kivéve ott, ahol a lakosság vegyes, tehát ahol a görögök az idegen helyi lakosságtól vették át. Az a kérdés, hogy ez a szó bolgár (vagy egyáltalán szláv) eredetű-e. ez esetben érdekes lenne a mi oklevelünkre, vagy a bolgárban is jövevényszó. A válasz nem nehéz: a mera jövevényszó a bolgárban, t. i. ugyanabban a formában és jelentésben megtalálható nemcsak az oszmanliban, de az arabban is. A szó eredete arab mera „legelő", az araboktól vették át az oszmánli törökök s ezektől a bolgárok. Hogy Thrákiában a görögök is használják ezt a szót, az nem jelent egyebet, minthogy az ottani lakosok a törököktől vették át. Mindebből az következik, hogy az oklevél του μερά-jának nincs semmi köze a Mepá-hoz. 2. A MHpa3b szó megvan a bolgár és a szerb nyelvekben. A bolgárban itepa3t, nnpa3i. „örökség". Ennek a szónak természetesen nincs semmi köze a Mepa-μιράς-ΐιοζ, de nincs egy görög μοιράσιον-hoz sem. Története azonos a mera-éval. A bolgárok és szerbek a törököktől vették át, hiszen megtalálható nemcsak a törökben, de ugyanazon formában és jelentésben az arabban is: miras „örökség". Szintúgy elfogadhatatlan az a feltevés is. hogy talán a μοϊρα-ből származott μοριάσιον-al van dolgunk, mert az alapítólevél írása idejében a μοίρα tő semmilyen alakja se lehet μιρά t. i. ebben a korban oi-t s υ-t általában nem írták i-nek, és pedig azért, mert kiejtése nem i, hanem ü volt. Ez alapon a görög μοϊρα-nak végképen békét kell hagynunk. Csak akkor lehetne felvenni uoípa helyett a XI. sz. első éveiben μιροί-t, ha feltennénk, hogy itt hiba van (vannak ilyen esetek), ilyen feltevés azonban nem szolgálhat komoly magyarázat alapjául.