Századok – 1927-1928

Folyóiratszemle - Preussische Jahrbücher - 208

TÖRTÉNETI IRODALOM. 209 változtatta. Súlyos hiba volt, hogy osztrák részről elárulták azt a felfogást, hogy az olasz szövetséget problematikusnak tartják, sőt maguk az udvarok is feszült viszonyt tartottak. Aehrenthal kísérletet tett ugyan, hogy új atmoszférát teremtsen a két hatalom közt, de nem bírt az otthoni ellentétes áramlatokkal; a viszonyt csak rosszabbá tette a tripoliszi háború alatt tanúsított barátságtalan magatartása az osztrák és német diplomáciának, pedig éppen a tripoliszi háború volt az az esemény, amelyből közvetlenül deriválódtak az új hatalmi eltolódások. Szerző végül ismerteti Stein W. L.-nek, Giolitti emlékiratai német fordítójának nagy munkásságát, mellyel háború előtt és után a német-olasz viszony megerősítésén fáradozott. 1926 december. Urbas Ernest: Zur letzten Phase des Dreibundes. Avarna Károly herceg : „L'ultimo rinnovamento della Triplice" c. konvve és cikkírónak Avarna-val folytatott személyes megbeszélései alapján új adatokkal világítja meg azt a kérdést, hogy a hé.is énenu u.abz sí.uvétségét miért újította meg mégis a monarchia 1912-ben, valamint azokat a kapcsolatos kérdéseket, melyek a szerződéssel szorosan összefüggtek. Röviden ismerteti a hármasszövetség olasz vonatkozású történetét, valamint Olaszországnak a szövetségi szerződéshez való viszonyában mutatkozó négy fázist, melyek folyamán a szerződés Olaszország számára mindinkább veszített jelentőségéből. A megújítás iránti tárgyalások 1911 tavasza óta folytak, még pedig Aehrenthal haláláig kedvező mederben. Berchthold azonban ellensége volt az olasz szövetségnek, valamint Mérey római követ is és csak az 1912-i balkánháború eseményei, a hármasszövetség felbomlásával járó presztízsveszteség veszélye késztették a bécsi külügyminisztériumot a félbehagyott tárgyalások folytatására. De Berchthold pisai tárgyalásai nem sok eredménnyel jártak és csak a német diplomácia befolyására jött létre 1912 december 3-án a szerződés meghosszabbítása Itália teljes győzelmével. A szerződés szövege világosan mutatja, hogy Olaszország részére egyrészről sok biztosítékot tartalmaz, másrészről módot nyújtott neki kötelezettségei alól való menekülésére. Avarna herceg atyja, az utolsó bécsi olasz követ 1910-ben két kérdést kívánt tisztázni a szövetség megújítása esetére: 1. Itália magatartását abban az esetben, ha egy európai konfliktusban Anglia a hármasszövetség ellenségei között foglalna helyet, amely hatalommal Olaszország szoros kapcsolatokat tartott fenn, tehát azt a körülményt, ami érthetetlenné tette a bécsi politikának a hármasszövetség megújítására irányuló törekvését, amióta Anglia mindinkább Francia- és Oroszország mellé állt ; de még érthetetlenebb a magatartása 2. a fatális, 1891-ből származó VII. fejezettel kapcsolatosan, amely kompenzációkról szól a balkáni statusquo-nak egyik fél által bekövetkező megbontása esetére és amelyben olasz részről — amint a világháború megmutatta — a kompenzáción Trentinot értették. Ez a pont azonban sohasem nyert tisztázást. Berchthold bízva a német katonai gépezet csalhatatlanságában, 1914-ben teljesen elhanyagolta Itália magatartásának kérdését, amivel a habsburgi birodalom bukásának vádjából a legnagyobb rész őreá esik. Okos, előrelátó és energikus politikával és Trentino átengedésével sikerülhetett volna Olaszországot a központi hatalmak mellé állítani. A „Revue des Deux Mondes" október 1. számában megjelent és Barrère római francia követ 1914 júliusi szerepéről írt cikk is bizonyíték, hogy Flotow német és Mérey osztrák-magyar követnél ügyesebb diplomaták bizonyára eredményt érhettek volna el, hiszen Olaszország magatartása július 30-án még bizonytalan volt. Méreyt mindenesetre menti, hogy azt a megegyezést, mely szerint a bécsi külügyminisztériumnak a szerb ultimátum szövegét neki három nappal hamarább kellett volna megkiil-Siázadok, 1927. IV—VI. füzet. 14