Századok – 1927-1928

Folyóiratszemle - Revue des Deux Mondes - 210

210 TÖRTÉNETI IRODALOM. 210 denie, mint a többi követnek — nem tartották be, mert elfelejtették expediálni, amiért a felelősség Biegeleben báró olasz referenst terheli és így nem is volt módjában eredeti terve szerint azt bizalmasan megbeszélni San Giuliano külügyminiszterrel. Revue des Deux Mondes, 1926. l.Fevr. Paléologue Maurice: Cavour. Le mariage de la princesse Clotilde. A Plombières-bôl hazatért Cavourt nagy lelkesedéssel fogadta Viktor Emánuel, minthogy Franciaország támogatását hozta magával az olasz tervek számára. De lehangolta Napoleon hercegnek az ő leányával, Clotilde hercegnővel tervezett házassága. Napoleon huszonegy évvel volt idősebb a hercegnőnél, nem származott régi uralkodócsaládból és személy szerint is antipatikus volt a királynak. Cavour a legsúlyosabb érvekkel tudta csak engedékenységre bírni őt ezirányban. Megnyervén minden tervének a királyt, programmjának első pontját törekedett megvalósítani: a katonai előkészületeket, amelyeknek végrehajtását a kitűnő La Marmon tábornokra bízta. A második, nehezebb rész volt az egész Itália fellázítása az osztrákok ellen: ezt az „Olasz Nemzeti Szövetség"-gel hajtotta végre, amelyben támogatták a nagy forradalmárok : l'allavicino, La Farina, Garibaldi is. sőt megnyerte tervének Közép-Olaszország néhány vezérpolitikusát is. De Olaszország forradalmosításán felül szüksége volt, a Habsburg-uralom megrendítésére a Duna partjain is: Magyarországot is fel kellett lázítani, hogy így hátbatámadják az osztrák haderőt. Cavour tehát titkos érintkezésbe lépett Klapka tábornokkal, akit szeptember vége felé Turinba kéretett, felfedte előtte a tervbevett jövő eseményeket és megegyeztek a magyar felkelés, a magyar ezredek átszökése és egy magyar légió szervezése tárgyában. Cavour éjjel-nappal intenzív tevékenységet fejtett ki terve végrehajtására. Párizsba elküldte Villamarina mellé az ügyes Nigrát, aki a titkos érintkezést közvetítette Párizs és Turin között. 1858 őszén a császár ezek szerint hűnek mutatkozott a plombières-i egyezményhez; Cavourt nem tévesztette meg a császár augusztus 4-én Cherbourg-ban az angol királynő jelenlétében tartott, békét hirdető beszéde ; bár ugyanakkor Walewski külügyminiszter előtt úgy nyilatkozott, hogy nincsenek ellenséges szándékai Ausztria iránt. De már Napoleon herceg varsói leplezett célú küldetése arra irányult, hogy II. Sándor cárt megnyerje a francia-olasz terveknek, ami sikerrel is járt. Ettől a naptól kezdve azután a francia-olasz védő- és támadószövetség terve gyorsan haladt előre és december 24-re el is készült és 1859 január elsején mondotta a császár a Tuileries-kben Hübner osztrák követhez a híressé vált szavakat a megromlott francia-osztrák viszonyról. A nyomában keletkezett európai nyugtalanságot megújította Viktor Emánuel január 11-i trónbeszéde az elnyomott olaszok „fájdalomkiáltásáról". Két nap múlva Napoleon herceg Turinba utazott, hogy megkérje Clotilde hercegnő kezét. A 15 éves ifjú leánynak nem atyja, hanem Cavour adta tudtára, hogy milyen áldozatot kíván tőle az olasz ügy. A szerződéseket III. Napoleon január 26-án, Viktor Emánuel 29-én írta alá, az eredeti példányokon azonban 1858 december 12—16-a áll a császár kívánságára, hogy a házasság és szerződés kapcsolata ki ne tűnjék. Napoleon herceg a házasság minden halasztásának ellentmondott, hogy azt még a háború kitörése előtt biztosítsa magának és január 30-án, nép és udvar általános ellenszenve közepette, meg is kötötte a különben teljesen Habsburg-típusú hercegnővel. Cavour azonnal megindította a háborús előkészületeket, amelyekkel azt a célt is követte, hogy ingadozó jellemű szövetségesét visszavonhatatlanul belebonyolítsa a háborús vállalkozásba; ezt az óvatosságát az események igazolták is. Február 4-én névtelen, de kétségkívül a császár által sugalmazott röpirat jelent meg „Napoléon III.