Századok – 1927-1928

Folyóiratszemle - Preussische Jahrbücher - 208

208 TÖRTÉNETI IRODALOM. 208 9. szám. „Krónika": Herzog József: Károli Gáspár második házassága. — „Kritikai Szemle": Marton János: Pascal: Vidéki levelek; Trócsányi Dezső: Kant als Philosoph der modernen Kultur von H. Rickerl; Buday Árpád: Roska Márton: Az ősrégészet kézikönyve. I. A régibb kőkor; Zsinka Ferenc: Mohács Magyarországa. Báró Burgio pápai kövei jelentése (fordította Bartoniek Emma); Dékány István: Szekfű Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790—1848; Albrecht Ferenc: Nagy Miklós: Világostól Trianonig. Pethő Sándor könyvének bírálata; Karácsony Sándor: Nagyenyedi Album, szerk. Lukimch Imre; Baros Gyula: Bayer József emlékezete (Császár Elemér tanulmánya), könyvismertetések. 10. szám. S. Szabó József: Révész Imre emlékezete. — Albrecht Ferenc: A protestáns egyházak a felsőházban. — „Krónika": Szlávik Mátyás: Eucken Rudolf. —- Α. Α.: Hogyan hagyták ott a rómaiak Erdélyt? Délszláv régészek által felfedezett újabb adatok alapján bizonyítja az oláh történészek által propagált kontinuitás-theória tarthatatlanságát. Dácia katonai kiürítésével a római, vagy akár csak a romanizált őslakosság visszamaradása Erdélyben lehetetlenné vált. — A „Kritikai Szemle" rovatában II. Gaudy László Dezső István könyvét: P. Florentini Teodór élete, Medveczky Károly Mitrovics Gyulának Gyulai Pál esztétikája c. munkáját, SKelényi ödön pedig Pukánszky Bélának A magyarországi német irodalom története c. művét ismerteti. Preussische Jahrbücher. 1926. Juni. Urbas Ernest: Italiens Stellung im Dreibund und zum heutigen Deutschland. Giolitti emlékiratai szerint ő a háború kitörésekor Olaszország neutralitása mellett foglalt állást, amiben megegyezett vele San Giuliano külügyminiszter és Salandra miniszterelnök. Ömaga a döntő napokban Londonban tartózkodott, ahová nyilvánvalóan abból a célból ment, hogy közvetlen ítéletet alkosson Anglia magatartásáról a fenyegető háborús konfliktusban és ahonnan Anglia döntése után állapította meg a szükségét annak, hogy Itália távoltartsa magát a háborútól. A hármasszövetség tudvalevően Olaszország számára előnyösebb volt, mint társai részére és ezt az előnyt különösen a reá nézve veszélyes angol támadás kiküszöbölésére kívánta felhasználni. Az 1906. évi angol-francia megegyezések német támadás esetére szóltak Franciaország ellen, amely esetben a hármasszövetségi szerződés Olaszországot nem kötelezte segítségre. A casus foederis esetének az az olasz magyarázata azon» ban nem ilyen egyszerű és különösen a bécsi kabinetnek kellett arra a három esetre gondolni, amikor Olaszország a szövetségi szerződésre való hivatkozást a maga előnyére igyekezett kihasználni. Az első 1909-ben az annexióval kapcsolatos, amikor is Tittoni a végzetes VII. szakasz alapján kompenzációkat kért Ausztria testéből, míg ezt Ausztria természetesen nem értelmezhette így. 1912-ben a szövetségi szerződést az olaszok mégis változatlanul megújították előnyei miatt. A második eset az 1913. évi Szkutarisüggyel kapcsolatos, amikor a Berchtold-diplomácia célja az volt, hogy európai mandátum alapján olasz-osztrák közös akciót hozzon létre és így az általános európai leszámolásban Olaszországot Ausztria oldalán tegye érdekeltté. Szerbia visszavonulása azonban elintézetté tette ezt a megoldást, mely Giolittinak sehogysem volt ínyére. A harmadik eset néhány hónappal később állt be, mikor Bulgária veresége folytán Ausztria be akart avatkozni a balkán háborúba, amit főként Ferenc Ferdinánd befolyása akadályozott meg, aki a 10 hónap óta mobilizált hadsereg szellemét nem találta eléggé kielégítőnek. Giolitti emlékirataiban aláhúzza saját szerepét, mely szerint, mindegyik esetben megakadályozta, hogy Olaszország Ausztria oldalán kezdjen háborút; egyben létrehozta a közeledést az entente-hatalmakhoz és a francia-olasz ellentétet barátságos viszonnyá