Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Balogh József: Szent Gellért és a „symphonia Ungarorum”. Ism. P. A. 174

174 TÖRTÉNETI IRODALOM. 174 Skok Péter hosszabb közleményben fejtegeti azokat a törvényeket, amelyek szerint a bizánci írók átírták a szláv tulajdonneveket. Ε cikkben elsősorban Konstantinos Porphyrogenetos-al foglalkozik. Megállapítja, hogy a bíborban született tudós a nevek hasonlósága alapján identifikálja a hely- és tulajdonneveket; így lett Dokleá-ból Diokleia s így kerültek be annak római lakói Diokleeiánus alatt lakóhelyükre, Kimutatja továbbá, hogy egyes neveket a szláv nyelvből magyarázott s azoknak helyes értelmét is ismerte, másokat a latinból (= Σέρβλοι= servi), s a valamilyen nyelvből megmagyarázott, névhez rögtön megfelelő történetet is költött. A magyar tudományos irodalmat nem ismeri, pedig igen jó hasznát vehette volna, valamint a magyar történetírás is impulzust kölcsönözhet esetleg az ő megállapításaiból. A kisebb közlemények között érdeklődésre számíthat Sisicé a rigómezei csatáról. A Basagié Safvet bég által 1924-ben közölt régi török történeti adatból kikövetkezteti a többi forrás összevetésével, hogy Kobilic Milos a csatatéren ölte meg Murát szultánt s kézzelfogható magyarázatát adja annak, hogy Tvartko István bosnyák király miért jelentette nyugatra a keresztények győzelmét a vesztett csata után. Az ismertetések közül kiemeljük Prelogét Corovic Vladimírnak I. Tvartko királyról írott életrajzáról, Karamanét több, a dalmáeiai archaeológiai emlékeket tárgyaló műről. Kosét Nagy Josip Monumenta diplomaticájáról s végül Radojocic és Sufflay egyaránt elismerő kritikáját Sisic horvát történelmének első kötetéről. A legutóbbi igen magasszínvonalú kritika. Miskolczy Gyula. Balogh József: Szent Gellért és a „symphonia Ungaroruin". (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 24. sz.) Budapest, 1926. 8°. 16 1. Az általánosan ismert, úgynevezett nagyobb Szt. Gellértlegenda hitelességének, ha nem is sarkpontja, mindenesetre egyik legvitásabb részlete az a beszélgetés volt, amely Gellért püspök és a vele utazó Valter között folyt le, amikor a királyhoz utazva, útközben egy tanyán megszállottak. A részlet hitelességét erős epizódjellege mellett kétségessé tette az, hogy a szöveget egyetlen magyarázója sem értette meg, s ahányan eddig magyarra fordították, mind más és más értelmet adtak neki. Valamennyinek közös hibája az volt, hogy a középkori zene ée a zenei terminus technikusok pontos ismerete nélkül fogtak a kérdés vizsgálatához. Szerző kis értekezése ezzel a kérdéssel foglalkozik s elődein szemlét tartva, a középkori zenei kifejezésekre támaszkodva, teljesen megnyugtató módon fordítja le és magyarázza Szent Gellért és Valter pap beszélgetésének sokat vitatott néhány mondatát. Ügy véljük, nemcsak e néhány mon-