Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Starohrvatska Prosvjeta. Ism. Miskolczy Gyula 172

TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 âisic és Sufflay nevét és műveit tudomásul kell venni a magyar történetírásnak, mert igen sok, a magyar történelemre és az azzal szorosan összefüggő balkáni történelemre egyaránt lényeges kérdést tisztáztak, részben meglepő iskolázottsággal. Csak két munkát említek meg a legutóbbi idők horvát történetírásának termékei közül, amelyek módszer és eredmény szempontjából egyaránt kitűnő teljesítmények: âisié nagy horvát történelmének első kötetét (megjelent 1925-ben) és Sufflaynak a szerbekről és az albánokról írott művét (megjelent ugyancsak 1925-ben). Ez a két munka nyugodtan standardműnek tekinthető a balkáni és a horvát történelemben. . Különösebb figyelmet érdemel a jelen folyóirat azért is. mert munkatársai között kitűnő neveket találunk, nemcsak a horvát, hanem a szerb és a szlovén tudósok közül is: így a veterán autodidakta-archaeológus Marunét, Corovic belgrádi, Prelog üszkübi, Radojcic lajbachi, Stanojevic belgrádi professzorokét, a kiváló archae'ológus Karamanét s végül Sufflay Milánét. A folyóirat tehát bizonyos fokig áttekintést nyújt a délszláv történetírás eredményeiről és mai állásáról. Ez az áttekintés annál tökéletesebb, mert a folyóirat kimerítő kritikai-ismertető részében Sisic pontosan regisztrálja mindazokat a műveket, amelyek a horvát vagy a magyar történelem körébe vágnak, míg Karaman hasonló lelkiismeretességgel sorolja fel a Horvátországra és Dalmáciára vonatkozó archaeológiai munkákat és ismerteti röviden eredményeiket. Ha egyébért nem is, de e bibliográfia miatt megérdemli a folyóirat, hogy a magyar történetírók és archaeológusok figyelemmel kísérjék. A folyóirat felében archaeológiai, másik felében pedig történelmi tárgyú cikkeket közöl. Az előbbiek (Ivekovictól 2irje szigetének leírása s Abramictól egy állítólagos zrnovnicei Szent György bas-relief kritikai tárgyalása) elhanyagolásával csak a fontosabb történelmi cikkekre térek ki. Sisic nagy horvát történelmének készülőben levő második kötetéből közöl egy részt I. Ferdinánd horvát királlyá választatásáról. A nyomtatásban megjelent és a levéltári anyag beható ismerete alapján ecseteli Szlavónia állásfoglalását Szapolyai János, s Horvátországét I. Ferdinánd mellett, kiemelve Frangepán Kristóf szerepét s a cetinei királyválasztás körülményeit. Különösen érdekes, amit az utóbbiról mond; bebizonyítja, hogy a horvát rendek elismerték ugyan Ferdinánd örökösödési jogát, de azért nem mondottak le a választás jogáról és addig nem választottak, amíg feltételeik teljesítésére ígéretet nem nyertek, továbbá, hogy Cetinében felmerült a horvát rendek között az a gondolat is. hogy az örökös tartományokhoz csatlakoznak. A. cetinei horvát rendigyűlés mindenesetre megérdemelné, hogy a magyar történetírás egyszer behatóan foglalkozzék vele.