Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

170 KMOSKÓ .MIHÁLY. Bácskára tényleg rá is illik az a leírás, hogy a magyarok tartománya csupa fa és láp és földje nedves. Valószínű, hogy Gaihânî informátorai csak a Duna mentén haladó kereskedői utat ismerték s ott szerzett impressióikról számoltak be. Igen ám, kérdezzük önkénytelenül, de mit keres a magyarok leírásában a Volga? Ennek is meg van a maga oka, amelyre menten rá is jövünk, ha Ibn Rustah és Gardîzî szövegeit jól megrágva egymással összehasonlítjuk. Ε szövegek forrásában, vagyis Gaihânî művében, a magyar ság háromféle lakóhelyéről volt szó; az excerptorok azonban az ezekre vonatkozó helyeket úgy megcsonkították, hogy a forrásszöveg eredeti tartalmát már csak egyes mondatfoszlányok sejtetik. Gaihânî szerint magyarok laktak a besenyők régi lakóhelyei s az eskel bolgárok között, vagyis, mondjuk nagy általánosságban, a Volga középső folyásától keletre Orenburg felé, azon a helyen, ahol Julián barát Magna Hungariája terült el. Úgy látszik, ezekre vonatkozik a szöveg az a helye, hogy fejedelmeiket Kende és Gulah néven nevezik. Magyarok laktak továbbá Gaihânî szerint a Rűm-tengerének, vagyis a Fekete-tenger északi partján; onnan indultak portyázó hadjáratra a szlávok ellen, az így szerzett emberi árut a tenger partján Karx városába cipelték s ott római, vagyis byzánci rabszolgakereskedőknek eladták. Ε leírás ugyan az Adriára is volna magyarázható és úgy is volna értelmezhető, hogy a magyarok kalandozásaik alkalmával összeszedett foglyaikat az Adria valamelyik kikötőjében értékesítették. Azonban ez a magyarázat már magába véve valószínűtlen; eltekintve attól, hogy Karx vagy Káré nevű kikötő az Adria partvidékén nem található, elképzelhetetlen, hogy a magyarságnak a kalandozások viharos korában ideje lett volna hadifoglyait szép lassan maga előtt terelgetni . . . A magyarság harmadik lakóhelye Gaihânî szerint a mai Magyarország. így fogva fel a művéből leszármazó excerptumokat, sok minden válik érthetővé, a minek magyarázatához a feltevések és segédfeltevések komplikált apparátusára volt szükség. A mondottakból csak az a tanulság, hogy a magyar őstörténet szempontjából Gaihânî meshedi kéziratának közzététele és Ibn Xordâdbeh Raverty használta kéziratának felkutatása oly tudományos vívmány volna, amely mellett minden perzsa, arab és görög irkafirka