Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

162 KMOSKÓ .MIHÁLY. kiadhassa. Ez tényleg meg is történt és a mű a Bibliotheca Geographorum Arabicorum VI. kötete gyanánt, 1889-ben jelent meg. Bár Carlo Landberg kézirata határozottan értékesebb az oxfordinál, mégis maga de Goeje volt kénytelen megállapítani, hogy az általa kiadott könyv az eredeti munkának nem teljes szövege, hanem csak kompendiuma.1 Itt azután sajnálattal kell konstatálnunk, hogy de Goeje figyelmét oly 1881-ben megjelent munka kerülte el, amelyet, ha figyelemre méltat, ma talán a magyar őstörténeti kutatás terén is jóval előbbre volnánk. Ebben az esztendőben jelent meg Raverty, a Bombay native infantry nyugalmazott őrnagyának fordításában Minhâg ad-Dîn Abû ;Omar-i-:Otmân Tabakât-i-Nâsirî c. perzsa krónikája, amelynek XXIII., The affairs of islâm and the irruption of the infidels c. fejezetének széljegyzeteiben a fordító több ízben hivatkozik lbn Xordádbeh földrajzi munkájára, oly idézeteket közölve belőle, amelyek Gardîzî-nek a törökökre vonatkozó egyes leírásaival szórói-szóra egyeznek. Ilyen idézetek pl. 870. 1. a Saqlâb név eredetéről, amely mindkét 6zerző szerint kutya-imádságot jelent, a 870. 1. az Isyg Kol tóról s a 961. 1. a tuyur felé vezető utakról. Ezt a tényállást már Barthold is észrevette2, anélkül azonban, hogy annak kritikai horderejét kellő figyelemre méltatta volna. Ezekből az idézetekből két fontos következtetést kell levonnunk. Az egyik az, hogy lbn Xordádbeh munkájának eredeti, rövidítetten szövege jóval többet tartalmazott a de Goeje által kiadott kompendiumnál, nevezetesen e szöveg a turkesztáni török törzsekkel is foglalkozott s a legnagyobb valószínűség szerint azoknak a déloroszországi törzseknek leírását is adta, amely Gaihânî nyomán lbn Rustah könyvében is olvasható. Ezt onnan kell következtetnünk, mert lbn Rustah párhuzamos szövege a khazarokkal kezdődik ugyan, de már első mondata elárulja, hogy munkájának ez a része nagyobb összefüggésből kiemelt excerptum és hogy forrásában a khazarok előtt a besenyőkről volt szó. Azt mondja ugyanis:3 „A besenyők s a khazarok között tíz napi út van pusztákon és erdőkön át; köztük s a khazarok között járható út és látogatott útvonal nincsen, hanem utjuk ilyenfajta erdőkön és berkeken vezet át, amíg a khazarokhoz nem érnek." A besenyők 1 Lásd a Bibi. Geogr. Arab. VI. kötetének bevezetését. 3 Otceti, 79. 1.; Turkestan, 13. 1. 3 Bibi. Georg. Arab. VII, 139; MHK 152 a.