Századok – 1927-1928
Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149
158 KMOSKÓ .MIHÁLY. adataikat egymással megegyeztetni próbálják s azokat egységes előadás prokusteságyába szorítják. Nyilvánvaló tehát, hogy ha Gardîzî előadását történeti kutatás alapjául akarjuk elfogadni, előbb meg kell állapítanunk egyes forrásainak szövegét. Hogy ez a művelet egyes esetekben mennyire fontos, sőt perdöntő lehet, mutatja a mű a magyarságra vonatkozóelőadása. A honfoglalás ténye következtében a magyarság elhelyezkedésében és életében oly döntő fordulat állott be, hogy ha a velük foglalkozó források egyike a honfoglalás előtt, a másika pedig a honfoglalás után íródott s ezeket az adatokat egy harmadik szerző a források szövegének külön megjelölése nélkül olvasztotta egybe, a priori fel kell tennünk, hogy a különböző időkből eredő adatok nyomát bizonyos ellentmondások alakjában a szövegben okvetlenül megtaláljuk, de bővebb magyarázatra az sem szorul, hogy ha valaki e szöveget egyívású előadásnak tekinti s azt a történeti kutatás számára ezen az alapon értékesíti, oly zsákutcába kerül, amelyből nincs kiút. Ez az analitikai művelet, amelyet forráskritikának nevezünk, az adott esetben rendkívül nehéz és bonyolult feladat, amint arról menten meggyőződünk, ha a Gardîzî által említett „forrásmunkákat némi figyelemre méltatjuk. Kezdjük Gaihání imént említett Kitáb al-masálik wa-lmamálik („az útvonalak és birodalmak könyve") c. munkájával. Ε mű szerzőjéről keleti írók adatai alapján1 mindössze annyit tudunk, hogy midőn Ahmad sámáni emír, Bokhara fejedelme 301/914-ben apródai összeesküvésének esett áldozatul, hívei nyolcéves fiát, Nasr-t kiáltották ki utódnak. A kiskorú gyermek helyett gyám, vagy regens személyében Abü Abdallah Muhammad b. Ahmad al-Gaihânî igazgatta az állam ügyeit, még pedig oly mély belátással, szakértelemmel és szerencsével, hogy dacára Nasr emír nagybátyja pártütésének, az ország zilált ügyei csakhamar rendbe jöttek. Gaihání, mint birodalmi kormányzó, követeket küldött a külföldi udvarokhoz, bekérte a náluk dívó törvényeket és az államügyek vitelére vonatkozó szabályokat s azok gondos tanulmányozása alapján Bokhara számára uj polgári és közigazgatási rendtartást dolgozott ki, elrendelve azt is, hogy a székváros hivatalai ehhez tartsák magukat.2 al-Muqaddasí szerint3 Ösezeszedte 1 Ibn al-Atîr, VIII, 25; Jâqût, Irsâd: Gibb Memorial, VI, 6, p. 293 (as-Sallâmî nyomán). 2 Bart,hold, Turkestan, I, 6. 3 Bibliotheca Geographorum Arab. ed. de Goeje, III, 3.