Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

GARDÎZÎ A TÖRÖKÖKBŐL. 159 az idegeneket, kikérdezte az országaik felé vezető utakat, hogy azok meghódítása lehetővé váljék, és tudakozódásainak eredményét előbb említett földrajzi könyvében fektette le. Az ember első hallásra hajlandó volna azt hinni, hogy ha Ixaihânî politikai és katonai célokból írta földrajzi munkáját, e mű alkalmasint csak 301/914 után íródott, amikor Gaihání, mint Transoxania főkormányzó ja és haderejének fővezére, hódításokra gondolhatott. Azonban ez a következtetés nem volna szükségképen helyes. Nem szabad azt hinnünk, hogy Gaihání hirtelen, mint valami deus ex machina lépett fel hazája történetében. Több mint bizonyos, hogy 301-ben számottevő politikai múlttal kellett dicsekednie, hogy az államügyek intézésére ő kapott megbízatást. S e megbízatás annál feltűnőbb, ha figyelembe vesszük egyes források azt az egybehangzó megállapítását,1 hogy Gaihání a gyűlölt manicheusok elveit valló tanawí (dualista) volt, akiket a sámán-ház országaiban csak azért tűrtek meg, mivel Muhammad b. Ishâq an-Nadîm, a lihrist szerzőjének állítása szerint Khina uralkodója, vagyis a ίογιιζογιιζ feje-' delme, al-Muqtadir khalifa idejében Bokharába azt üzente: „Országaimban háromszor annyi a muszlim, mint a hány híve van az én vallásomnak a te tartományaidban ; és, ha te közülük egyet kivégeztetsz, megöletek minden muszlimet és leromboltatom mecseteiteket". Nyilvánvaló tehát, hogy Gaihání már 301 előtt is állami szolgálatban állhatott, esetleg oly reszort élén, amely „az útvonalak és birodalmak könyvének" megírását esetleg nagyon indokolttá tehette. Ennél többet a mű szerzőjéről nem tudunk; születési éve éppoly ismeretlen, mint elhalálozásának esztendeje. Annak dacára, hogy Muhammad nevű fia (t a h. 330/'941-ben) Nasr emir uralma vége felé s egy unokája II. Nűh emir uralma kezdetén volt vazír, vagyis miniszter,2 a fanatikus bokharai szunní-k a gyűlölt Xárigí (eretnek) emlékét úgy eltüntették, hogy életéről és működéséről álig tudunk valamit. Földrajzi munkája, amely többek között a magyarság leírását is közölte, nem veszett el, Herzfeld, berlini professor, az Ephemerides Orientales mult esztendei 28. számában azzal a hírrel örvendeztette meg az arab földrajzi irodalom barátait, hogy a Kitáb al-masálik wa-l-mamálik teljes 1 Fihrist I, 338; v. ö. Flügel, Mani, 78. 107. 406. 423. 11. U. ο. I, 138; v. ö. Jâqût, Irsád (Gibb Nemorial, VI, 1, 141. 1.). 2 al-Mugaddasî, Bibi. Geogr. Arab. III, 337; Ibn al-Atîr, VIII, 128. Muhammad-i-jAufí, Br. Museum, Or. 2676 fol. 190: Barthold, Turkestan, I, 91.