Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

GARDÎZÎ A TÖRÖKÖKBŐL. 157 Xirxiz-ek semmisítették meg ; a dinasztia bukását nyilván belviszályok és palotaforradalmak előzték meg; ilyen polgárháború történetét olvashatjuk a tuxur leírásában, amely elmondja, hogy a xáqaní (a tirrur-xáqán?) Kur-tigin nevű testvérét torkán megsebesítette s a temetőbe dobta, azonban Kur-tigin-t régi dajkája felszedte, a manicheusokhoz vitte s a dínáwer 1-eknek adta át ápolás végett; mikor ezek kigyógyították, testvérével színleg megbékült ugyan, de a legelső alkalmat felhasználva fellázadt ellene, egy erődbe szorította, az erődöt bevette és testvérét megfojtatta. Tibet és Khina leírása az ujgur főkhánok történetének keretén kívül áll ; az előbbi elmondja, hogyan lett a jemeni Tâbit az ördög segítségével Tibet Xaqán-jává, az utóbbi pedig Khina népének sajátos szokásait ecseteli. Ami ezután következik, t. i. a besenyők és más déloroszországi népek ismertetése, a Magyar Honfoglalás Kútfői révén közismert dolog s azért a mű e részéről elég ennyi. 3. Az értekezés befejező részét rövid kolophon képezi, amelyben a szerző előadása forrásait sorolja elő, Ezek: Gaihânî Kitâb al-masâlik wa-l-mamâlik c. munkája, bizonyos taudîh ad-dunjâ („a világ magyarázata") c. anonim könyv, végül Ibn Xordádbeh könyve. A szerző ezenkívül más műveket is használt, de szerzőikről és címeikről hallgat, majd hozzáteszi: „Lehet, hogy az elősoroltakon kívül még más török törzsek is vannak, azonban ezekre vonatkozólag adatok nem kerültek elő, ami mentségére szolgáljon." Ε kolophon Gardîzî szövegeinek helyes elbírálása szempontjából rendkívül fontos, mert nyilvánvaló, hogy ha előadása különböző időkben írt munkákból van merítve, számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy egy-egy leírás keretében régibb és újabb adatokkal fogunk találkozni, anélkül, hogy a szerző egyes adatainak korát és forrását közelebbről megjelölné. Keleti íróknál lépten-nyomon előfordúl, hogy különböző forrásaik szövegét vagy egymás után írják le, de úgy, hogy az egyik tudósítás végét s a másik tudósítás elejét eszük ágában sincs külön megjelölni, vagy pedig egymástól eltérő sőt egymásnak ellenmondó 1 A Fihrist szerint .(I, 3345 II, 171; v. ö. Flügel, Mani, Leipzig, 1862, 317 köv. 11; Marquart, Streifzüge, 92. 1) a dínawarijjah (dunjáwarijjah?, Gardîzî carnbridgei kéziratában dunjârawijân) manicheus szakadárok voltak, akik főpapjaik viselkedését bírálgatták. Lehet, hogy e névben az ujgur Khwastuanift (manicheus hitvallás) dintar szava lappang, amelyet F. IV. K. Müller (Uigurica, Abh. d. Pr. Ak. d. Wissensch. 1908, II. S. 9.) Hohenpriester szóval fordit, míg mások dintar alatt a „választottak" (electi) osztályát értik.