Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

GARDÎZÎ A TÖRÖKÖKBŐL. 155 A Zên al-axbâr („a tudósítások ékítése") három nagyobb részből álló mű. Első része történelem, a második időtan, a harmadik népisme. Előadását a régi perzsa királyok fa pîsdâdi, kajâni, hellenista, parth és sâsânî) dinasztiák uralmának vázolásával kezdi, az iszlám hódításaival s a khalifák történetével folytatja, majd Khoraszán uralkodóira tér át, beszámolva a táhiri, saffári, sámáni s a taznahi uralkodóházak viselt dolgairól. Magyar őstörténeti szempontból a sámán-ház történetének közzététele nagyon kívánatos volna, mert Tabarí,1 Narsaxî2 és Mas'.ûdî3 eddig ismert adatai után ítélve nagyon valószínű, hogy Yuzz-törzseknek a besenyők ellen indított portyázó hadjárata, amelynek további következményeképen ez utóbbiak a khazarok területén végigszáguldva a magyarokat a Don vidékéről nyugat felé szorították, valahogy összefügg IsmâJîl, bokharai emirnek a xarlux-törökök ellen, 280/893-ban viselt hadjáratával, amely Taráz városának, a xarlux fejedelem fővárosának elfoglalásával ért véget. A Barthold által közzétett idézetek alapján4 valószínűnek látszik, hogy Gardîzî előadásának forrását as-Sallâmî, bokharai történetíró5 950 táján készült, sajnos teljesen elkallódott krónikája képezte, amelynek Gardîzî átdolgozásában megmaradt töredékei Ismâîîl e hadjáratára, valamint a Xwárizm-mal szomszédos Yuzz-törökök történetére vonatkozólag esetleg oly adatokat tartalmaznak, amelyek jelentőségét még csak nem is sejtjük. A mű időtani része al-Bîrûni nyomán a görög, arab, perzsa és muhammedán időszámítás összefüggésének és kölcsönös átszámításának ismertetésével kezdődik, s a muszlim, zsidó, keresztény, perzsa és indus ünnepek elősorolásával folytatódik, illetve befejeződik. A mű harmadik, etimológiai része a török törzseket és Hindustan népeit ismerteti. A mű minket leginkább érdeklő része a török törzsek ismertetése. Ennek rövid tartalma a következő: 1. Bevezetés: a török törzsek eredete. Szerzőnk az összes törzseket Jáfettől származtatja; csupasz arcukat és gonosz természetü-1 III, 2138 = Ibn al-Atîr, VII, 154; vö. Barhebraeus, Chron. Syr. ed Bedjan, p. 166. 2 Description topographique et historique de Boukhara ed. Schefer, Paris, 1892 . 84. 1. 3 Mûrug, Vili, 144, 1 TuTkestan, I, 1—8. 5 Barthold, Turkestan, II, 11.