Századok – 1927-1928

Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149

GARDÎZÎ A TÖRÖKÖKBŐL. 153 Rubruk Vilmos jutott el a tatárok fővárosába, Barthold Kelet felé tartott, adatokat gyűjtött Középázsia történeti topographiájához ; felkereste az Isyg Kol nevű, 1600 méter magasságban fekvő hegyi tó környékét és gondosan megvizsgálta az útjába eső archaeologiai emlékeket. Így szerzett gazdag tapasztalatai és helyismerete révén sikerült nem egy, részben elírt, részben elferdített földrajzi név igazi alakját megállapítani. Radikalizmusa is menthető : ha valaki keleti szöveget egyetlen kézirat alapján ad ki, szövegjavítások és konjekturák nélkül nehezen boldogul. Marquart volt az első, aki Die Sprache der Komanen c. munkájában megállapította, hogy Gardîzî történeti munkájának még van egy más példánya is, amelyet a cambridgei King's College 213. sz. perzsa kézirata képvisel. Barthold szövegkiadásának gondos áttanulmányozása arról győzött meg, hogy Gardîzî-nek oxfordi szövege egymagában történeti kutatás alapjául nem szolgálhat, egyszerűen azért, mert soha sem lehet tudni, vájjon a kritikus helyeken a szöveg helyes-e vagy sem, s azért az egyetemi könyvtár Igazgatóságát felkértem, hogy a cambridge-i King's College könyvtárigazgatóságát keresse meg, hogy részemre Gardîzî művének a törökökre vonatkozó részét fényképmásolatban küldje el. Ez meg is történt s e helyen kedves kötelességet teljesítek, amidőn a budapesti Pázmányegyetem Könyvtárigazgatóságának hálás köszönetemet fejezem ki, hogy kérésemet közvetítette, valamint a King's College könyvtárigazgatóságának, hogy a kért fényképeket alig három héten belül elkészíttetni szíveskedett. A két kézirat többszörös és gondos összehasonlításának eredményeképen a következőket jelenthetem. Mind a két kézirat közös archetypusra vezethető vissza. Két fontos körülmény szól e megállapítás mellett. Mind a kettőben azonos másolási hibával találkozunk. A khazarokról szóló leírás egy mondata s a burtászokra vonatkozó ismertetés eleje mind a két kéziratban kétszer olvasható. A közös archetypus másolóját megtévesztette egy homoioteleuton (angubín = méz) és alkalmasint egy egész lapot kétszer írt le. Feltűnő továbbá az is, hogy az egyes leírások elején előforduló nép- és helynevek rendszerint diakritikus pontok nélkül irvák; a kéziratok a diakritikus pontokat rendszerint csak akkor rakják fel, ha a kérdéses név kétszer-háromszor ismétlődött, mintha a másoló a név helyes kiejtését illetőleg előbb meg akart volna bizonyosodni. így pl. a magyarság leírásában kezdetben a név már említett mahfarijjah