Századok – 1927-1928
Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149
152 KMOSKÓ .MIHÁLY. évfolyamainak egyes számaiban tette közzé1 s a IV. évfolyam utolsó számában, amelyben Gardîzî személyével foglalkozik,2 Barthold kiadványáról egy árva szóval sem tesz említést. Ugyanígy járt különben a Keleti Szemle PS jelzetű kritikusa, aki 1902-ben erről a kiadványról szintén még semmit sem tudott.3 Ilyen előzmények után senki sem fog meglepődni azon, hogy Kuun gróf Gardízí-szövegeiről nem sok jót mondhatok. Az oxfordi kézirat másolatának mássalhangzós szövegét elég hűen adta ugyan vissza, de sok esetben egyes hasonló alakú betűket felcserélt, azokat olykor hibásan kapcsolta egy szóba, aminek természetes következményeképen a szöveg vagy téves értelmet kapott, vagy egyáltalában érthetetlenné lőn. Ilyenkor Kuun gróf találomra fordított és szövegéből képtelen értelmet hozott ki. Barthold szövegkiadása határozottan sikerültebbnek mondható ugyan, de ennek meg más a hibája: a kiadó túlradikálisan kezelte a kézirat szövegét ; ahol értelmét átlátni nem tudta, javított rajta s ezzel olykor határozottan elrontotta; egyes esetekben olyan olvasásokkal hozakodik elő, amelyeknek az oxfordi szövegben semmi nyomuk nincsen, anélkül, hogy a szövegen tett önkényes változtatásokat az apparatusban feltüntette volna. A szöveghez mellékelt orosz fordítás sem mindig helytálló, amellett pedig nem teljes, mert ott, ahol Gardîzî szövege Ibn Rustah-éval nagyjában egyezik, a szöveg fordítását mellőzi. Azonban legyünk igazságosak: ilyenfajta perzsa szöveg kifogástalan kiadása egyetlen kézirat alapján soha sem sikerülhet. Az arab íráe oly nyelvre alkalmazva, amely az írás sémi szellemének egyáltalán meg nem felel, temérdek félreértésre adhat alkalmat. Sok esetben alig lehet eldönteni, hogy egyetlen diakritikus pont, amelyen a szöveg értelme fordulhat meg, az alsó vagy a felső sorhoz tartozik-e. Bartholdnak különösen nagy érdeme az, hogy a sok esetben diakritikus pontok nélkül papírra vetett török tulajdonnevek igazi alakját ki tudta hámozni. 1893/4-ben tanulmányutat tett Kelet-Turkesztánban. Öimkent városából útnak indulva s a régi karavánút irányát követve, amelyen valaha II. Justinos római császár megbízásából Zemarchos római követ vonult Dizabulos török királyhoz s amelyen utóbb 1 II (1901) 4. 173, 266; III (1902) 32. 81, 254: IV (1903) 17, 129. 11. 2 IV, 284 köv. 1. , 3 III, 209 köv. 11.
