Századok – 1927-1928
Értekezések - KMOSKÓ MIHÁLY: Gardizi a törökökről 149
150 KMOSKÓ .MIHÁLY. Tagadhatatlan, hogy Kuun Géza gróf a magyar történetírást örök hálára kötelezte azzal, hogy őstörténeti kutatóink figyelmét a keleti forrásokra felhívta; azonban az általa közzétett szövegek legnagyobb része az exakt történeti kutatás szempontjából hasznavehetetlen. Egyes szövegei már megjelenésük pillanatában elavult régiségek számba mentek. így pl. Kuun gróf, Ibn Fadláfi risálah-iának töredékeit nem Wüstenfeld, Jâqût földrajzi szótárának 1866—70 között megjelent kritikai kiadásából vette át, hanem Fraehn orosz akadémikus a mult század harmincas éveiben megjelent értekezéseiből. Amit nyújt, édeskevés s azt a keveset is önkényesen megnyirbálja, elhagyva olyan helyeket, amelyek tárgyi szempontból sokkal fontosabbaknak bizonyulnak, mint azok, amelyeket leközöl. Példa rá Maslûdî-nak a Kaukázus népeiről szóló fejezete, amelyet kivonatosan tett közzé, elhagyva többek között annak a bizonyos földbe süllyedt országnak leírását, amely MaMdi szerint Trapezunt városától északkeletre, a Kaukázus nyugati nyúlványai között, a tengerparttól nem messze feküdt,1 nyilván csak azért, mert ennek a furcsa országnak leírása meseszerűnek tűnt fel előtte. Pedig Mas'.ûdî Aranyréteinek ez a helye a magyar őstörténet szempontjából egyike a legfontosabbaknak. Tudnunk kell ugyanis, hogy az arabok a magyar nemzet nevét magYarijjah alakban ejtették. A kéziratokban azonban e név helyes alakja meglehetősen ritka, mert a leírók e szokatlan nevet az arabok füléhez úgy idomították, hogy a gím betű diakritikus pontjának elhagyásával s a rain alig észrevehető kigöVnbölyítésével mahfarijjah-t (ií>j t ) csináltak belőle, ami arabul olyan embereket jelent, akik valami árokkal vagy gödörfélével vannak vonatkozásban. Ez az elírt névalak szülte a földbe süllyedt ország meséjét, amely azonban a mondottak értelmében, a magyarság egyik nyomá.t őrizte meg számunkra. Hogy pedig okoskodásunk teljesen helytálló, mutatja a puszta tény, hogy Idrîsi, XII. századbeli arab földrajzíró al-Gaihânî nyomán, a leásott földről (al-ai'd al-mahfûrah) a baskírt néppel kapcsolatban tesz említést,2 ott keresve annak helyét, ahol Julián barát és Rubruk szerint Pascatur országa, illetve a régi Hungaria Magna feküdt a tatárjárás előtt, jeléül annak, hogy a magYarijjah elírt névalakjának, 1 Murûg, II. 48. 2 Géographie d'Eärisi, ed. Jaubert, II, 438; v. ö. Abù-1-Fidâ ed. Eeinaud & Mae Guckin de Slane, I, £06.
