Századok – 1927-1928

Értekezések - FRIEDREICH ENDRE: Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai 113

142 FRIEDREICH ENDRE. és a bizottság jelentését, csak annyit ír, bogy Battbyányt még aznap ki fogja végeztetni.1 A seb még a délutáni órákban sem gyógyult be annyira, hogy az esetleges akasztásnál vérzés ne következett volna be, ez pedig a nézők körében óriási megbotránkozást okozott volna, azért hihetőleg, nem sokkal a kivégzés előtt adta csak ki a szóbeli parancsot, hogy golyóval végezzék ki. A halálos ítélet híre leírhatatlan rémületet keltett a városban. Október 6-án reggel hatalmas néptömeg gyülekezett az Újépület V. sz. pavillonja köré. Minden szem a pavillon kapuja felé irányult, melyen keresztül a foglyot ki kellett volna vezetni a Holzplatzra. Sokáig várakoztak, de egyszerre csak a katonaság felkerekedett és elvonult. Némelyek kegyelemre gondoltak, majd kiszivárgott a hír, hogy az elítélt megsebezte magát s e miatt a kivégzést elhalasztották. Este hat óra előtt ismét katonaság vonult fel az Újépület elé. A Holzplatzot lovasság vette körül, a fogház előtt egy őrnagy vezénylete alatt két vadászszázad sorakozott fel, majd négyszögbe fejlődött. Egy huszonnégy emberből álló gránátos szakasz egy őrmesterrel s egy káplárral a fogházba vonult, hogy átvegye és a négyszögbe bevezesse az elítéltet. A gránátosok is négyszöget, úgynevezett zár-sort alakítottak és ebbe vezette be a foglár a foglyot. A zár-sorban elül ment a foglár (valószínűleg Karger Károly), utána az elítélt a pap és az orvos között, hátul az őrmester. A menetben a zár-sor a nagy négyszög negyedik és ötödik szakasza közt helyezkedett el. A menet megindult, de a rendesnél lassabban haladt, mert az elítélt a nagy vérveszteség miatt alig tudott lábára állni. A nézők rémülettel látták a halálra szánt főurat bilincsbe verve, a pap karjára támaszkodva, lassan lépdelni.2

Minden erejét össze kellett szednie, hogv a 1 Praes. 220. (Begebenheiten in Ungarn. Fase. VI. Nr. 40. e.) 2 Október 6-án délután Ungváry Györgyöt, a 3. huszárezred lelkészét rendelték Batthyány mellé. .Amidőn a vészhelyre indultak — írja gr. Zichy János — a gróf mondá, ne gondolja tisztelendő úr, hogy annyira félnék a haláltól, de nagyon sok vért vesztettem, azért vagyok oly bágyadt, agyonlőnek vagy felakasztanak, lemenet közben a papba fogódzott. Bé doctor szinte segíteni akarta, mire ezt eltaszítá. Méreggel tartották, hogy élet erejét felizgassák és borral, az is mondatik, hogy Bé doctor kínozta, az eltaszítás is mutatta." — Ungváry György 1887 júl. 16-án halt meg Bécsben. (Némethy Ludo-