Századok – 1927-1928

Értekezések - FRIEDREICH ENDRE: Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai 113

GRÓF BATTHYÁNY LAJOS UTOLSÓ NAPJAI. 133 ekkor neki egy kis tört néhány emléksor kíséretében.1 A szomorú nevezetességű tőr jelenleg gróf Batthyány Elemér ajándékából a Nemzeti Múzeum ereklyetárában van elhelyezve. Dr. Varjú Elemér igazgató úr megállapítása szerint valószínűleg olasz munka, de műértéke nincsen. Teljes hossza 15 cm, ebből a gyenge minőségű acélból készült penge hossza 7 és fél cm. A penge hegyének a szúrás okozta görbületére 2 milliméter esik. A pengén maratott arabeszk díszítés látható, markolata aranyozott bronzból készült neobarokk díszítéssel. Az ereklye hitelességét kétségtelenül bizonyítja a vértanú özvegyének a tőr mellett fekvő sajátkezű följegyzése: „azon tőr, melylyel Lajos sebesítette magát éjjel October 5-ik és 6-ik között, 1849." VIII. Az Újépületben Kanzler százados hadbíró kalauzolta őket. Először tévedésből egy siralomházba nyitott be, ahol egy Fekete Imre nevű, halálra ítélt kospallagi földmíves várta sorsát. Innét továbbhaladva, végigmentek a rengeteg épület folyosóinak és lépcsőinek labirintusain és eljutottak gróf Batthyány Lajos siralomházához. A folyosón egy, a siralomházban két gránátos állott őrt, mindvégig ott maradt Kanzler hadbíró is, azonkívül ott tartott ügyeletet Hahsenteufel foglár is. „Mikor az ajtó kinyilt — írja Batthyányné —, berohantam karjaiba, szólni nem tudtam, csak sírni; csak bírtam volna akkor valami varázserővel és láthatatlanul tűnhettem volna el, vele együtt ezen szobábul — el, egy más országba, hol még ismerik az igazságot —, vagy meghaltam volna ott vele együtt, a kegyetlenek szolgái előtt."2 Megindulásukban szólni sem tudtak, míg végre Batthyány e szavakkal fordult nejéhez: Ne sírj, hiszen 1 „Fogadja kegyessen tisztelt Grófnő eme tőrt emlékül hű tisztelőjétül azon óhajtás és kérése nyilvánítása mellet, hogy azon balítéletű közmondás szavai, melyek minden hegyes eszköz ajánlásakor szíves indulatok, és barátság elszakadását jósolják, soha be nem tellyesülvén, őtet nemes lelkében, és kegyeiben, ha az legutolsók sorában is, megtartani szíveskedjen." Eredetije gr. Batthyány Elemér levéltárában. — A grófnő később e sorokat jegyezte a levélre: „Ce poignard était le même qui a manqué le coup le 6 Octobre nem gondoltam volna, akkor, mikor megkaptam, minő szomorxí pillanatba fogjuk azt használni." - Visszaemlékezések. 43. a) 1.