Századok – 1927-1928

Értekezések - FEHÉR GÉZA: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban 1

2 FEHÉR GÉZA. gárság kulturális hatásáról tanúskodnak. T. i. itt is a bolgár réteg a legérdekesebb, azt mutatja, hogy a bolgároktól, a már nyelvben szlávvá lett bolgároktól tanult a magyarság egy sereg kultúrfogalmat, így a keresztyénséggel is elsősorban bolgár réven ismerkedett meg először.1 Ebből a tényből pedig, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a két nép folytonosan szomszédságban élt egymással, természetesen azt kellett volna következtetni,, hogy a bolgár egyháznak volt szerepe a magyarság megtérítésében. Sőt fel kellett volna vetni, mint következtetést, a jövevényszavak tanúsága alapján azt a kérdést isr vájjon nem a bolgár egyház igyekezett-e először megtéríteni a magyarságot. De ez a gondolat, a bolgár térítésről szóló históriai adatok híján, nem kapott védelmezőt. Sőt valójában fel se vetődött komoly formában, mert félretolta egy másik kérdés: „mi köze a görög egyháznak a magyarok megtéréséhez?"2

A felelet erre a kérdésre, miután „görög egyház"-on a bizánci patriarchátust értették, természetesen tagadó volt. Bizánc a X. században távol esett Magyarországtól s így közvetlen hatása nem lehetett. Legfeljebb néhány Bizáncban megforduló magyar diplomatát térítettek meg3 s küldtek egy püspököt, hogy próbálkozzék Magyarországon, de komoly eredményeket nem értek el. Annál természetesebb a bolgár egyház hatása, mint aminek összes feltételei megvoltak. Elsősorban is a honfoglalás korában egész Kelet-Magyarország s a Szerémség is bolgár kézen volt, e területeken tehát biztosan voltak bolgár püspökségek, monostorok, amelyek természetesen nem mentek veszendőbe azáltal, hogy a bolgárság itt a politikai hatalmat elvesztette. Hiszen a régi lakosság ottmaradt, sőt egyes területeken a magyarság csak később szállt meg, akkor, amikor már éppen fogták a lakosságot, sőt hívtak idegenből is. Másodsorban pedig a magyar állam szomszédságban volt Bulgáriával és pedig annak vidini, branicsevói, belgrádi és szerémi püspökségeivel. 1 Melich J.: Szláv jövevényszavaink. Budapest, 1903—5.» I., 2., 429. 1.; A magyar nyelv szláv jövevényei. Budapest. 1910, 9. 1. 2 Karácsonyi J. Kath. Szemle. 1900, 306. 1. Pauler, Századok, XXXIV. (1900), 363—4. 11. 3 Cedr. ed. Bonn. II. p. 328. Száz. XXX. (1896) 200—201. 11.